Magnolia 'Shiraz' – 'Shiraz' liliomfa K20 175

A Magnolia nemzetség Pierre Magnol francia botanikusról kapta nevét, aki a 17. század végén a növények természetes csoportosításának egyik úttörője volt. A magnóliák természetes elterjedési területe Kelet-Ázsia és Észak-Amerika mérsékelt égövi régióira tehető, ahol üde lombos erdőkben, erdőszéleken, jó vízellátottságú, humuszban gazdag talajokon élnek. A nemzetség botanikai jelentősége kiemelkedő, mivel a Föld egyik legősibb virágos növénycsoportjához tartozik. A magnóliák már a 18. századtól fontos szerepet töltenek be az európai kertkultúrában, különösen parkokban és reprezentatív kertekben. Az alapfajokat Carl Linnaeus írta le a 18. század közepén, megalapozva a magnóliák tudományos rendszerezését.

A ‘Shiraz’ fajtát Vance Hooper nemesítette az új-zélandi Brixtonban, a Duncan & Davies Faiskolában a Magnolia denudata és a Magnolia 'Vulcan' keresztezésével 1993-ban, és 2004-ben jelent meg a kereskedelmi forgalomban. A név valószínűleg a bordóvörös színű, ausztrál Shiraz borra utal, utalva a virágok gazdag, mély színére. A 'Vulcan' fajta maga is egy hibrid, mely alapja lett számos későbbi híres "Jury-hibridnek", mint például a 'Black Tulip', a 'Felix Jury' és a 'Burgundy Star'. Közepes termetű, lombhullató díszfa, fiatalon felfelé törő, oszlopos vagy gúla alakú, később enyhén szélesedő koronával. Levelei nagyok, elliptikusak, élénk zöldek, ősszel sárgás árnyalatot ölthetnek. Virágai a lombfakadás előtt vagy azzal egy időben nyílnak, nagy méretűek, tulipán vagy kehely alakúak, vastag, húsos szirmúak, mély bíborvörös–bordó színűek, belső oldaluk gyakran kissé világosabb. A virágok enyhén illatosak. Viszonylag későn virágzik, és kevésbé érzékenyek a késői fagyokra, mint sok korai magnólia.

Virágszín: Sötét bordó, bíborvörös, belül enyhén világosabb tónussal.

Virágzási idő: Április közepe–vége

Magasság: 4–6 m magas, 3–4 m széles

Igényei: Napos vagy félárnyékos, szélvédett fekvést igényel. A jó vízáteresztésű, humuszban gazdag, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású talajokat kedveli. A pangó vizet nem tűri, ugyanakkor a tartós kiszáradást sem viseli jól, különösen fiatal korban.

Fenntartási munkái: Mérsékelt gondozást igényel. Telepítés után az első években rendszeres öntözés szükséges, különösen száraz időszakokban, később közepes vízigényűvé válik. Tavasszal komposzttal vagy lassú lebomlású szerves trágyával történő tápanyag-utánpótlás elősegíti a kiegyensúlyozott fejlődést és a bőséges virágzást. Metszést csak indokolt esetben igényel, elsősorban virágzás után, az elszáradt vagy rossz irányba növő ágak eltávolítására. Általában egészséges fajta, komolyabb kártevői és betegségei ritkák.

Felhasználása: Elsősorban szoliter díszfa. Kiváló választás kisebb vagy közepes méretű kertekbe, parkokba, reprezentatív előkertekbe, illetve világos hátterű épületek közelébe, ahol virágzása erős vizuális kontrasztot ad.