Magnolia sieboldii – Nyári liliomfa K25 150

A Magnolia sieboldii - Oyama liliomfa vagy kisvirágú liliomfa vagy nyári liliomfa nevét Philipp Franz von Siebold német orvosról és botanikusról kapta, aki a 19. században jelentős szerepet játszott Kelet-Ázsia flórájának európai megismertetésében. A faj Japánban, Koreában és Kína egyes területein őshonos, ahol hűvösebb, csapadékos klímájú hegyvidéki erdőkben, patakvölgyek mentén él, gyakran 1600–2000 méteres tengerszint feletti magasságban. A Magnolia nemzetség a zárvatermők egyik legősibb képviselője, mely nevét Pierre Magnol (1638–1715), kiemelkedő francia botanikusról kapta. Az M. sieboldii-t 1879 körül hozták be Európába a Veitch faiskola által, majd 1918-ban EH. Wilson gyűjtötte Koreából. A Magnolia sieboldii az egyik kevés magnóliafaj, amely kifejezetten jól tűri a hűvösebb klímát és a félárnyékos fekvést. Emiatt Észak-Európában és hegyvidéki kertekben is sikerrel nevelhető, ahol sok más magnóliafaj már nehezebben boldogul.

Az Oyama liliomfa lassú növekedésű, lombhullató cserje vagy kisebb fa, széles, terebélyes koronával. Levelei nagyok, 10-15 cm hosszúak és 6-8 cm szélesek, ovális alakúak, világoszöldek, puha tapintásúak, ősszel aranysárgára színeződnek.. Virágai lefelé csüngők, csésze alakúak, rövid nyélen bújnak ki a levelek hónaljából és 7–10 cm átmérőjűek. Színük tiszta fehér, közepükön feltűnő bíbor–piros porzókkal, amelyek különleges kontrasztot adnak a virágnak. Finom citrusos illatot árasztanak. Virágzása késő tavasszal kezdődik, és kedvező körülmények között nyár elejéig elhúzódhat. Termése tojásdad vagy ellipszis alakú kúpot alkotó tüszők csoportjából áll, melyek jellemzően 2–7 cm hosszúak, és szeptemberben és októberben feltűnő vörös színűvé válnak.

Virágszín: Fehér, bíborpiros porzókkal.

Virágzási idő: Május–június, de gyakran hoz szórványos virágokat egészen augusztusig

Magasság: 3–5 m magas, 3–4 m széles.

Igényei: Félárnyékos fekvést kedvel, ahol a virágok védettek az erős napsütéstől. Savanyú kémhatású, humuszban gazdag, jó vízáteresztésű, üde talajt igényel. A meszes, kiszáradó talajokat nem kedveli. Mivel erdei növény, a talaját folyamatosan nyirkosan kell tartani, különösen a forró júliusi és augusztusi hetekben. A tövét érdemes vastagon mulcsozni (fenyőkéreggel), hogy hűvösen tartsuk a gyökérzónát

Fenntartási munkái: Metszést alig igényel; csak az elhalt vagy sérült ágak eltávolítása javasolt. A metszést közvetlenül a virágzás után (nyár végén) végezzük, hogy ne vágjuk le a jövő évi bimbókat. Sekély gyökérzete miatt a talajtakarást meghálálja, amely segít a talaj nedvességtartalmának megőrzésében. Száraz időszakban öntözést igényel, különösen fiatal korban. Tavasszal szerves, savanyú kémhatású tápanyag kijuttatása ajánlott.

Felhasználása: Kiváló választás természetközeli kertekbe, erdőkertekbe, japán stílusú kertekbe, félárnyékos udvarrészekbe. Szoliterként és lazább cserjecsoportok részeként is jól alkalmazható. Lassú növekedése miatt tágas edényben (savanyú földkeverékkel) teraszon is tartható, ha biztosított az árnyékolás és a rendszeres vízellátás.

Érdekességek az Oyama/kisvirágú/nyári liliomfáról:

Észak-Korea hivatalos nemzeti virága. A koreai nép rugalmasságát, találékonyságát és törhetetlen jellemét szimbolizálja. Koreaiul mongnan vagy mokran (목란) a neve, ami szó szerint „fán növő gyönyörű virágot” jelent. Megjelenik a legmagasabb állami kitüntetéseken (például a Kim Ir Szen-érdemrenden), építészeti díszítőelemként, bélyegeken, sőt még az újszülött hármas ikreknek adott ajándék kardokon és gyűrűkön is. 

A szélesebb kelet-ázsiai (kínai és japán) kultúrában a Magnolia sieboldii a többi liliomfához hasonlóan mély tartalommal bír: Fehér szirmai a lelki tisztaságot, az őszinteséget és a méltóságot jelképezik. A kínai hagyományban a jin energiához kapcsolják, amely a nőiességet, az intuíciót és a gondoskodást képviseli.