Magnolia 'Sunrise'- Magnólia sárgás cirmos virágú MT90 K15 EXTRA

A Magnolia - liliomfa nemzetség fajai Észak-Amerika és Kelet-Ázsia lombos erdeiből származnak, ahol mélyrétegű, humuszban gazdag, jó vízellátottságú talajokon élnek. A magnóliák az egyik legősibb virágos növénycsoport képviselői, fosszilis maradványaik több tízmillió évesek. Ázsiában évszázadokon át tisztelt dísznövények voltak, míg Észak-Amerikában őshonos fajként az erdők természetes részei. Európába a 18. században kerültek, ahol először botanikus kertekben, majd főúri parkokban terjedtek el. A sárga virágú magnóliák genetikai alapját elsősorban az észak-amerikai Magnolia acuminata adja, amely természetes élőhelyén nagy termetű lombhullató fa.  A Magnolia nemzetség nevét Pierre Magnol francia botanikusról kapta; a nemzetséget Carl von Linné rendszerezte a 18. század közepén.

A ‘Sunrise’ fajta viszonylag újnak számít a dísznövények piacán, melyet Xue-Ming Wang kínai nemesítő hozott létre Kínában, a Henan tartományban található Nanyang városában. A nemesítési munka a 2000-es évek elején zajlott, Európában a 2010-es évek környékén vált szélesebb körben elérhetővé és népszerűvé. Pontos származása nem teljesen tisztázott a szakirodalomban, de különleges, többszínű mintázata miatt a Magnolia concinna (vagy M. amoena típusú hibridek) csoportjába sorolják. Lassú növekedésű, kompakt, felfelé törő cserje vagy kis fa. Koronája tömött, szabályos, fiatal korban inkább bokros, később enyhén felfelé törő ágrendszerrel. Levelei visszás-tojásdadok, sötétzöldek, és csak a virágzás után jelennek meg. A nagy, kehely vagy tulipán alakú virágok kora tavasszal, lombfakadás előtt vagy azzal egy időben jelennek meg. Alapszínük krémesen fehér vagy halványsárga, minden szirom alján egy határozott, éles piros vagy fukszia színű "lángnyelv" vagy csík húzódik felfelé. A virágok enyhe illatúak. Termése összetett tüszőtermés, amely ősszel dekoratív megjelenésű.

Virágszín: sárga, rózsaszínes árnyalattal

Virágzási idő: április vége – május, többnyire a lombfakadás idején vagy közvetlenül utána

Magasság: 1,5–2,5 m, szélesség 1–2 m

Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvést kedvel, szélvédett helyen fejlődik a legszebben. Talaja legyen mélyrétegű, humuszban gazdag, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású. Nem tolerálja az erősen meszes (alkalikus) talajokat. A pangó vizet nem tűri, de az egyenletes vízellátást meghálálja. Fagytűrése jó, virágai a későbbi nyílás miatt kevésbé fagyérzékenyek.

Fenntartási munkái: Metszést általában nem igényel, csak száraz vagy sérült ágak eltávolítása javasolt virágzás után. A tő körüli mulcsozás segíti a talaj nedvességtartását és szerkezetét. Tavasszal szerves anyaggal vagy lassú feltáródású tápanyaggal erősíthető.

Felhasználása: Szoliterként, kisebb kertek fókusznövényeként, előkertekbe vagy reprezentatív ágyásokba kiváló választás. Kompakt mérete miatt olyan helyeken is jól alkalmazható, ahol nagyobb magnóliafajták már nem férnének el.