Magnolia x soulangeana – Liliomfa 175/200

A Magnolia - liliomfa nemzetség a zárvatermők egyik legősibb csoportja, fosszilis maradványai több mint 90 millió évesek. A nemzetség a nevét Pierre Magnol francia botanikusról kapta. A Magnolia × soulangeana különleges helyet foglal el a dísznövények történetében: az első tudatosan létrehozott magnóliahibridek egyike. A fajt Nicolas Soulange-Bodin francia botanikus és a francia hadsereg nyugalmazott lovassági tisztje nemesítette a Párizs melletti Fromont királyi kertészeti intézetben, a Magnolia denudata és a Magnolia liliiflora keresztezésével. Az első keresztezést 1820-ban végezte el, és a növény 1827-ben virágzott először. A hibrid gyorsan elterjedt Európa-szerte, és máig a tavaszi kertek egyik legismertebb jelképe.

A Magnolia × soulangeana, magyar nevén liliomfa (tévesen! tulipánfa), lombhullató, terebélyes kis fa vagy nagyobb, többtörzsű cserje, széles, íves ágrendszerrel és laza, elegáns koronával. Lassú növedesésű, végmagasságát 10-20 év alatt éri el. Levelei nagyok, visszás-tojásdad alakúak, sötétzöldek, finoman bársonyos levélfonákkal, melyek ősszelsárgásbarnára színeződnek. Virágai nagyok, (akár 20 cm átmérőjűek), tulipán vagy csésze alakúak, magányosan állnak, illatosak. Színük belül fehér, kívül sötét rózsaszín-lila. A virágzás kora tavasszal, lombfakadás előtt történik, amikor a növény szinte teljes egészében virágba borul, ezzel a tavasz egyik leglátványosabb növénye.

Virágszín: belül fehér, kívül sötét rózsaszín-lila

Virágzási idő: Március–április.

Magasság: 4–8 m magas, 4–6 m széles.

Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvést kedvel, védett helyen virágzik a legbiztonságosabban. Enyhén savanyú, humuszban gazdag, jó vízáteresztésű talajt igényel. A meszes, száraz vagy pangó vizes talajokat nem kedveli. Fiatal korban érzékenyebb a késő tavaszi fagyokra.

Fenntartási munkái: A metszési igénye minimális. Csak az elhalt, sérült vagy rossz irányba növő ágak eltávolítása javasolt virágzás után. Csak indokolt esetben metszük, mert a vastagabb ágak nagyon lassan gyógyulnak. Sekély gyökérzete miatt a talajtakarást meghálálja. Száraz időszakban öntözést igényel, különösen fiatal növények esetében. Tavasszal szerves tápanyag kijuttatása ajánlott. A meszes talajon a levelei sárgulhatnak.

Felhasználása: Klasszikus szoliter növény, amely tavaszi virágzásával a kert fókuszpontja lehet. Alkalmas nagyobb kertekbe, előkertekbe, parkokba, romantikus és klasszikus kertstílusokba egyaránt. Virágzáskor különösen jól érvényesül nyílt térben, ahol teljes szépségében megcsodálható.