Mahonia confusa 'Narihira' - Kerti mahónia CLT10

A Mahonia confusa Kína délnyugati területeiről származó, örökzöld cserje. Természetes élőhelyén hegyvidéki, ligetes erdőkben, félárnyékos környezetben él, jó vízáteresztésű, humuszban gazdag talajokon. A nemzetség a borbolyafélék (Berberidaceae) családjába tartozik. A Mahonia fajokat Kelet-Ázsiában régóta ismerték dísz- és részben gyógynövényként. A nemzetséget (genus) Bernard McMahon (1775–1843) ír születésű amerikai kertészről és botanikusról nevezték el. McMahon volt az, aki 1806-ban kiadta az Amerikai Kertészkönyvet (The American Gardener's Calendar), amely az Egyesült Államok egyik legbefolyásosabb kertészeti kiadványa volt, és ő mutatta be a növényt a nyugati világnak. A fajnév confusa: zavaros, összekevert. Ezt a fajnevet azért kapta a növény, mert a botanikusok számára nehéz volt pontosan besorolni vagy megkülönböztetni más, közeli rokon mahóniafajoktól Európában a 19. századtól terjedtek el, elsősorban árnyéktűrésük és téli díszítőértékük miatt. 

A ‘Narihira’ fajta Japánban szelektált kertészeti változat. A nemesítés célja a karcsúbb habitus, a finomabb levélstruktúra és az egységes, rendezett megjelenés volt, amely a kortárs kertekben és árnyékos beültetésekben is jól érvényesül. A fajtanév japán eredetű, Ariwara no Narihira 9. századi költő nevére utal. Kompakt, kerekded vagy enyhén oszlopos növekedésű örökzöld cserje. Levelei páratlanul szárnyaltak, keskeny levélkékkel, sötétzöld színűek, enyhén fényes felületűek. A levélszélek finoman fogazottak, de kevésbé szúrósak, mint más Mahonia fajoknál. Virágai kicsik, élénksárgák, tömött, felálló fürtökben nyílnak. Termése kékesfekete bogyó, viaszos bevonattal, amelyeket a madarak is kedvelnek.

Virágszín: sárga

Virágzási idő: február–március

Magasság: 1,2–1,8 m, szélesség 0,8–1,2 m

Igényei: Félárnyékos vagy árnyékos fekvést kedvel, tűző napon levelei fakulhatnak, megégnek. Talajban nem válogatós, de a humuszban gazdag, jó vízáteresztő talajban fejlődik legszebben. Az enyhén lúgos (meszes) talajokban is jól fejlődik. Vízigénye közepes, a hosszan tartó szárazságot mérsékelten viseli. Fagytűrése jó, kemény teleken levelei enyhén károsodhatnak, de tavasszal jól regenerálódik.

Fenntartási munkái: Metszést ritkán igényel; az elöregedett vagy sérült hajtások eltávolítása virágzás után ajánlott. Mulcsozás javasolt a gyökérzóna védelmére és a talajnedvesség megtartására. Tavasszal szerves trágya vagy komposzt kijuttatása előnyös.

Felhasználása: Árnyékos kertrészek, erdőkerti beültetések, épületek és falak mellé kiváló. Szoliterként vagy csoportosan is jól mutat, különösen téli–kora tavaszi virágzása miatt értékes dísznövény. Kompakt mérete miatt nagyobb edényekben, teraszokon is nevelhető.