Mirtuszhanga Gaultheria mucronata CS15

A Gaultheria mucronata - tűzföldi mirtuszhanga (korábbi tudományos neve: Pernettya mucronata) Dél-Amerika déli, hűvös, csapadékos vidékein őshonos, főként Chile és Argentína hegyvidékein található meg. Az erdei aljnövényzetben és a hegyoldalak félárnyékos, savanyú talajában fordul elő. Nevét a kanadai francia botanikusról, Jean-François Gaultierről kapta, a fajnév (mucronata) pedig a levelek apró szúrós csúcsára utal. A 19. században került be Európába dísznövényként, ahol gyorsan népszerűvé vált különösen bogyós termései miatt. Számos nemesített fajta létezik, amelyek bogyóinak színe fehértől a rózsaszínen át egészen a mély bordóig változhat. A XIX. században Európába hozott növényt eleinte a Pernettya nemzetségbe sorolták, később azonban a botanikusok átsorolták a Gaultheria fajok közé, mivel közeli rokonságot mutatnak egymással. Ezért a kertészetekben és régi szakkönyvekben sokáig Pernettya néven szerepelt.

A mirtuszhanga örökzöld, sűrűn bokrosodó cserje, amely lassú növekedésű, általában 60–120 cm magasra nő. Levelei kicsik, fényes zöldek, bőrneműek és apró hegyben végződnek. Virágai harang alakúak, fehéres vagy rózsaszínes árnyalatúak, amelyekből ősszel gömbölyű, színes bogyók fejlődnek.

Virágszín: Fehér vagy halvány rózsaszín

Virágzási idő: Június–július

Magasság: 60–120 cm

Igényei: Savanyú, jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag talajban fejlődik szépen. Félárnyékos helyet kedvel, a tűző napot kevésbé viseli el. Rendszeres öntözést igényel, különösen nyáron (főleg virágzás és termésképzés idején), mert a szárazságot rosszul tűri. Fagytűrő, télállósága -24 C.

Fenntartási munkái: Alig igényel metszést, de a formátlan vagy elöregedett ágak eltávolíthatók tavasszal. Tápanyagpótlásként savanyú tápoldat vagy rododendrontrágya ajánlott. Bogyózásához általában hím és nőivarú tövek együttes ültetése szükséges, hacsak nem öntermékeny fajtáról van szó. Szaporítani dugványozással lehet.

Felhasználása: Legfőbb díszítőértéke a késő ősszel és télen is dúsan megmaradó, színes bogyótermése. Savanyú talajú kertek, árnyékos ágyások, erdei hangulatú kertrészek és téli dekorációk kedvelt növénye. Konténerben is nevelhető, így teraszokon, erkélyeken is mutatós.

A név eredetének érdekességei:

A Pernettya nemzetséget 1825-ben Antoine J. Pernetty, a Bougianville dél-amerikai útjáról szóló könyv szerzőjének tiszteletére egy francia botanikus, Charles Gaudichaud-Beaupe jelölte ki. A Gaultheria nemzetséget korábban, 1735-ben hozta létre C. Linné, aki Dr. Gaultier, egy quebeci orvos tiszteletére nevezte el. Körülbelül 200 évvel később, a két nemzetség áttekintésében a Gaultheria és a Pernettya számos hibridjét leírták, azonban a szerzők nem javasolták a két nemzetség egyesítését, mivel úgy vélték, hogy további vizsgálatokra van szükség. 1990-ben alapos tanulmány jelent meg a két nemzetségről, és a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a Pernettya nemzetséget nem szabad különálló nemzetségként fenntartani. Ennek eredményeként a Pernettya beolvadt a Gaultheria nemzetségbe, és a korábbi, × Gaultheria néven jelölt intergenerációs hibridek most a Gaultheria nemzetségbe tartoznak. A faiskolai kereskedelemben azonban a Pernettya megnevezést továbbra is gyakran használják.