Osmanthus aquifolium ball- Örökzöld illatcserje C18 50/60

Az Osmanthus heterophyllus - illatcserje (szinonim neve Osmanthus aquifolium)Kelet-Ázsiából, elsősorban Japánból és Tajvanról származó, örökzöld cserje vagy kis fa. Természetes élőhelyén hegyvidéki, félárnyékos erdők szegélyében, jó vízáteresztésű, humuszban gazdag talajokon fordul elő. A nemzetség az olajfafélék (Oleaceae) családjába tartozik. Az Osmanthus név a görög osme (illat) és anthos (virág) szavakból ered, az illatos virágokra utalva. A fajnév heterophyllus jelentése „különböző levelű”, amely a változatos levélformákra és a magyalra emlékeztető, szúrós levélszélekre utal. A fajt Carl Peter Thunberg írta le a 18. század végén. Az Osmanthus fajok Kelet-Ázsiában régóta nagy becsben állnak illatos virágaik és örökzöld lombjuk miatt. Japánban és Kínában dísznövényként és szimbolikus kertekben is alkalmazták. Európába a 19. században került, ahol elsősorban enyhébb klímájú területeken vált kedveltté, majd a színes lombú fajták megjelenésével a modern díszkertekben is elterjedt.

Az illatcserje  Lassú növekedésű, kompakt és tömött habitusú örökzöld cserje. Idősebb korára terebélyes, kerekded formát ölt. Levelei bőrszerűek, fényesek, szélük gyakran szúrós, a magyal leveleire emlékeztet. Érdekes botanikai jelenség, hogy a növény felső, virágzó ágain a levelek gyakran elveszítik a tüskéiket és teljesen ép szélűvé, simává válnak. Szárai sűrűn elágazók. Virágai aprók, fehérek, a levélhónaljakban nyílnak, erősen illatosak. Gyakran előbb érezni az illatát, mint ahogy észrevennénk magát a virágot Termése ritkán fejlődik, apró, sötét színű csonthéjas.

Virágszín: fehér

Virágzási idő: szeptember–október

Magasság: 2–4 m magas és széles

Igényei: Napos vagy félárnyékos helyet kedvel; félárnyékban a lombszínek különösen harmonikusak. Jó vízáteresztésű, közepesen tápanyagdús talajt igényel, a talaj kémhatására toleráns. Vízigénye mérsékelt, a pangó vizet nem tűri. Fagytűrése jó, de fiatal korban és erősebb teleken védett fekvés javasolt, keményebb fagyok idején a fiatal (be nem fásodott) hajtásvégek károsodhatnak. Szélvédett helyen fejlődik a legszebben.

Fenntartási munkái: A metszést nagyon jól viseli, akár formára is nyírható. A metszést kora tavasszal végezzük. Rendszeres, de mérsékelt öntözést igényel az ültetés évében. Tavasszal lassú lebomlású, örökzöldek számára ajánlott tápanyag-utánpótlás javasolt. Mulcsozás segíti a talaj nedvességének megőrzését.

Felhasználása: Szoliterként, cserjecsoportokban, félárnyékos kertrészek díszítésére kiváló. Örökzöld lombja és különleges színezete miatt egész évben dekoratív. Nyírt vagy nyíratlan sövényként is alkalmazható, lassú növekedése miatt jól kontrollálható. Jól nevelhető nagy edényekben, teraszokon, ahol illata még élvezhetőbb.

Érdekességek az illatcserjéről:

Japánban az Osmanthus heterophyllus (japánul: Hiiragi) mélyen beágyazódott a néphitbe és a szimbolikába:

Védelmező növény: A japán hagyomány szerint a növény szúrós, magyalra emlékeztető levelei képesek távol tartani a gonosz szellemeket és a démonokat. Gyakran ültették templomok és házak bejárata közelébe, hogy védelmet nyújtsanak.

Szent növény: A sintó vallásban is fontos szerepet tölt be; szentnek tartják, és gyakran megjelenik a templomkertekben.

A "heterophyllus" magyarázata a kultúrában: A "különböző levelű" jelleg (fiatalon szúrós, idősebb korban sima levelű) a japán kultúrában gyakran a felnőtté válás szimbóluma volt.

A "Mennyei illat": A növény kínai neve (桂花, Guìhuā) a "mennyei illatot" jelenti. Az illat annyira megbecsült, hogy évezredek óta használják parfümökben, teák ízesítésére (pl. Osmanthus tea), süteményekben és likőrökben.

Az Ősz Hírnöke: Mivel a legtöbb osmanthus fajta ősszel virágzik, az illatuk a kínai és japán kultúrában az ősz eljövetelének hírnöke.