Növények
Kert és Otthon
Növényvédő szer
Öntözéstechnika
Szivattyúk
Kertészeti és barkácsgépek
Kézi locsolás
Tótechnika
Leírás és Paraméterek
A Photinia × fraseri - korallberkenye a Japánban, Kínában és a szomszédos régiókban őshonos Photinia glabra és a Kínában őshonos Photinia serrulata (szinonimája: Photinia serratifolia ) keresztezéséből származó hibrid. Ez a fajok közötti spontán hibridizáció eredménye, mely véletlenül történt a faiskolai termesztésbe vont növények között. A hibridet először 1940 körül azonosította a birminghami (Alabama, USA) Fraser faiskola tulajdonosa, Ollie W. Fraser. 1961-ben nevezték el és írták le hivatalosan Photinia × fraseri néven, felfedezője tiszteletére. A Photinia nemzetség neve a görög phōteinos (φωτεινός) melléknévből származik , ami „ragyogó” vagy „fényes” jelentésű, utalva a nemzetség számos fajára jellemző fényes, fénylő levelekre. A mediterrán és nyugat-európai kertkultúrában a korallberkenye hibrid a színes hajtású, egész évben dekoratív örökzöldek egyik legismertebb képviselője. A 20. század második felében vált Európa-szerte népszerűvé.
A ‘Red Robin’ fajtát Új-Zélandon, a Duncan & Davies faiskolában szelektálták az 1970-es években. Európai kereskedelmi forgalomba 1979-ben került, és azóta a világ legismertebb és legelterjedtebb korallberkenye-fajtájává vált. Erőteljes növekedésű, sűrű ágrendszerű és lombozatú, örökzöld cserje vagy kisebb fa. Levelei fényes felületűek, ellipszis vagy tojásdad alakúak, kihajtáskor tavasszal és minden metszést követően intenzív élénkvörös színben törnek elő, ami hosszú ideig megmarad. Nyár közepére a levelek fokozatosan bronzos barnává, majd sötétzölddé válnak. Tavasszal apró, krémfehér virágai lapos ernyőkben nyílnak, enyhén illatosak, amit gyakran kellemetlen illatnak tartanak. Termése apró, gömb alakú, bogyószerű almatermés, a bogyók kezdetben zöldek, majd ősszel vörösre, bordóvá válnak. A növény minden része mérgező, de sok madárfaj számára a bogyók nem mérgezőek, így téli táplálékforrásként szolgálnak számukra.
Lombszín: Sötétzöld, a friss hajtások élénkvörösek
Virágzási idő: Április–május
Magasság: 3–5 m magas, 2–3 m széles (metszés nélkül)
Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvést kedvel. Teljes napsütésben a hajtásszíneződés a legintenzívebb. Jó vízáteresztésű, középkötött, tápanyagban gazdag talajt igényel. Legjobban semleges vagy enyhén savas, 6,0 és 7,5 közötti pH-értékű talajban fejlődik, bár szélesebb spektrumot tolerál. A rossz vízelvezetés gyökérrothadáshoz vezet. Várostűrő, a légszennyezést jól viseli. Mérsékelten fagytűrő (-10 - 12°C), hidegebb fekvésekben védett hely javasolt.
Fenntartási munkái: Jól tűri az alakító és visszavágó metszést. A rendszeres metszés – tavasszal és nyár elején – serkenti az új, élénkvörös hajtások képződését. Telepítést követően rendszeres öntözést igényel, később közepes vízigényű. Tavasszal és nyár elején kiegyensúlyozott, örökzöldek számára ajánlott tápanyag kijuttatása javasolt. Megfelelő légmozgás mellett(!) betegségekkel szemben ellenálló. Fogékony az Entomosporium goma okozta levélfoltosságra, amely apró vörös foltokként jelentkezik a kibújó leveleken. De érzékeny a tűzelhalásra és a lisztharmatra is. Kártevője a levéltetű. Védekezni gomba- és baktériumölő, valamint rovarölő szerekkel érdemes, főleg a tavasz végi meleg, csapadékos időjárás során.
Felhasználása: Kiválóan alkalmas nyírt és nyíratlan sövények kialakítására, térhatárolásra, belátásgátlásra. Szoliterként és cserjecsoportokban is jól mutat, különösen modern és mediterrán kertstílusban. Városi kertekbe és közterületekre is gyakran ültetik, akár edényes növényként.