Physocarpus opulifolius 'Lady in Red' - Bangitalevelű hólyagvessző K10,5 T80

A Physocarpus opulifolius - bangitalevelű hólyagvessző a Rosaceae családba tartozik, és az Egyesült Államok keleti részén, Quebecben, Missouriban és Manitobában erdős területeken és folyópartokon őshonos. Az itt élő példányok alkalmazkodtak a mérsékelt éghajlathoz, ami előnyt jelent a változatos kertészeti környezetben. A nemzetségnév a görög physa („hólyag”) és carpos („gyümölcs”) szavakból ered, utalva a felfújt, hólyagos termésére. A fajnevet (opulifolius) onnan kapta, hogy a Viburnum opulus - kányabangita leveleire hasonlít a hólyagvessző levele. Az alapfajt Carl von Linné írta le 1753-ban.

A ‘Lady in Red’ (fajtanév: Tuilad) fajtát az Egyesült Királyságban, Norfolkban szelektálta Jonathan Tuite, és 2000-ben mutatták be a kereskedelmi forgalomba.  Egy tudatos nemesítési program során talált véletlen Diabolo magonc-szelekcióból szelektált. Ez a változat a népszerűbb, de nagyobb növésű 'Monlo' ('Diabolo') fajta természetes mutációjából (sportjából) származik, amely világosabb és élénkebb vörös árnyalatú, mint a 'Diabolo'. Közepes termetű, sűrű ágrendszerű lombhullató cserje. Levelei mélyen karéjosak, kissé csipkézett szélűek, tavasszal élénk skarlátvörösek, majd fokozatosan mély, rubin- vagy borvörös árnyalatúvá válnak, ősszel sötétebb vöröses színeződést mutatnak. Szárai erősek, kezdetben felállók, később ívesen elhajlók. A növény amerikai angol neve "ninebark" (kilenc kéreg), melyet a felnőtt ágakról rétegesen hámló, fahéj- vagy vörösesbarna kérgéről kapta, amely télen, lombhullás után különösen dekoratív. Virágai aprók, halvány rózsaszínű bimbókból nyíló fehéres virágok, lapos bogernyőkben jelennek meg. Termése pirosas árnyalatú, hólyagszerű tok, nyár végén fejlődik.

Virágszín: fehéres, rózsaszínes árnyalattal

Virágzási idő: május–június

Magasság: 1,5–2 m magas és széles

Igényei: Napfényes vagy részben árnyékos helyet kedvel. Talaja legyen jó vízáteresztő, humuszban gazdag, a kémhatással szemben viszont nagyon tágtűrésű. Mérsékelt öntözést igényel (begyökeresedés után), jól tűri a városi környezetet, és szárazságot is. Nem tűri a tömött talajt és a pangóvizet. Túlzott árnyékban a levelei visszazöldülnek.

Fenntartási munkái: A növény formáját évente egyszeri visszametszéssel tarthatjuk meg. Az elöregedett vagy túl sűrű növényeken a legidősebb hajtások körülbelül negyedét-ötödét vágjuk vissza a tőig, hogy elősegítsük az erős, új hajtások növekedését. Ne féljünk drasztikusan visszavágni, hiszen a meglehetősen erős metszést is tolerálja. Ha a növény felkopaszodott vagy elvesztette szép formáját, kora tavasszal a teljes bokrot visszavághatod 15–30 cm-re a föld felett. Fiatal korban rendszeres öntözés javasolt, később kevés gondozással is megbízható. Tavasszal komposzt vagy lassú lebomlású tápanyag kijuttatása előnyös.

Felhasználása: Dekoratív sövénynek, szoliternek vagy konténeres ültetésre is egyaránt alkalmas. Jól társítható világos vagy sárga lombú cserjékkel. Virágai a beporzó rovarokat vonzza.

A feltöltött képek a növények legjellemzőbb tulajdonságait, habitusát és/vagy kifejlett állapotát mutatják be, ezért nem minden esetben az adott példányról készült fotók láthatók.

Mivel a növények megjelenése és fejlettsége évszakonként változhat, mindig az aktuális időszaknak megfelelő állapotú növényt tudjuk küldeni!