Növények
Kert és Otthon
Növényvédő szer
Öntözéstechnika
Szivattyúk
Kertészeti és barkácsgépek
Kézi locsolás
Tótechnika
Leírás és Paraméterek
A Physocarpus opulifolius - bangitalevelű hólyagvessző a Rosaceae családba tartozik, és az Egyesült Államok keleti részén, Quebecben, Missouriban és Manitobában erdős területeken és folyópartokon őshonos. Az itt élő példányok alkalmazkodtak a mérsékelt éghajlathoz, ami előnyt jelent a változatos kertészeti környezetben. A nemzetségnév a görög physa („hólyag”) és carpos („gyümölcs”) szavakból ered, utalva a felfújt, hólyagos termésére. A fajnevet (opulifolius) onnan kapta, hogy a Viburnum opulus - kányabangita leveleire hasonlít a hólyagvessző levele. Az alapfajt Carl von Linné írta le 1753-ban.
A ‘Luteus' erőteljes növekedésű, széles bokrú, lombhullató díszcserje. Legfőbb díszértékét élénk sárga–arany lombja adja, amely napos fekvésben a legintenzívebb, félárnyékban zöldesebb tónusúvá válik. Levelei karéjosak, enyhén ráncos felületűek. Kora nyáron nyíló, fehér vagy halvány rózsaszínes virágai félgömb alakú ernyőkben jelennek meg, melyeket később pirosas terméstüszők követnek. A kéreg idősebb korban lehámlik, ami télen is dekoratív. A növény amerikai angol neve "ninebark" (kilenc kéreg), melyet a felnőtt ágakról rétegesen hámló, fahéj- vagy vörösesbarna kérgéről kapta, amely télen, lombhullás után különösen dekoratív. Fehér virágai gömbölyded fürtökben nyílnak, ősszel apró, piros bogyók jelennek meg, amelyeket madarak is kedvelnek.
Virágszín: fehéres, rózsaszínes árnyalattal
Virágzási idő: június
Magasság: 2,5–3 m magas és széles
Igényei: Napfényes vagy részben árnyékos helyet kedvel. Talaja legyen jó vízáteresztő, humuszban gazdag, a kémhatással szemben viszont nagyon tágtűrésű. Mérsékelt öntözést igényel (begyökeresedés után), jól tűri a városi környezetet, és szárazságot is. Nem tűri a tömött talajt és a pangóvizet. Túlzott árnyékban a levelei visszazöldülnek.
Fenntartási munkái: A növény formáját évente egyszeri visszametszéssel tarthatjuk meg. Az elöregedett vagy túl sűrű növényeken a legidősebb hajtások körülbelül negyedét-ötödét vágjuk vissza a tőig, hogy elősegítsük az erős, új hajtások növekedését. Ne féljünk drasztikusan visszavágni, hiszen a meglehetősen erős metszést is tolerálja. Ha a növény felkopaszodott vagy elvesztette szép formáját, kora tavasszal a teljes bokrot visszavághatjuk 15–30 cm-re a föld felett.
Felhasználása: Dekoratív sövénynek, szoliternek vagy konténeres elhelyezésre egyaránt alkalmas. Élénk aranysárga lombja kiemelkedik a zöld és lilás növények között, így látványos kontrasztot ad a kertnek.