Physocarpus opulifolius 'Purple Horizon' - Lila levelű hólyagvessző K2L 20-60

A Physocarpus opulifolius - bangitalevelű hólyagvessző a Rosaceae családba tartozik, és az Egyesült Államok keleti részén, Quebecben, Missouriban és Manitobában erdős területeken és folyópartokon őshonos. Az itt élő példányok alkalmazkodtak a mérsékelt éghajlathoz, ami előnyt jelent a változatos kertészeti környezetben. A nemzetségnév a görög physa („hólyag”) és carpos („gyümölcs”) szavakból ered, utalva a felfújt, hólyagos termésére. A fajnevet (opulifolius) onnan kapta, hogy a Viburnum opulus - kányabangita leveleire hasonlít a hólyagvessző levele. Az alapfajt Carl von Linné írta le 1753-ban.

A ‘Purple Horizon’ fajta a holland Valkplant nemesítési programjából származik. A cél egy olyan változat létrehozása volt, amely az egész szezonban megtartja mély, sötétlila színét, nem fakul ki a nyári hőségben, és természeténél fogva sűrűbb, rendezettebb formát mutat. Kompakt, közepes növekedésű, felfelé törő ágrendszerű, lombhullató díszcserje. A legfontosabb jellemzője a mélybordó, szinte feketés-lila lombozat. A levelek háromkaréjúak, fűrészes szélűek. A fajta különlegessége, hogy a levelek színe rendkívül stabil, a tűző napon sem válik zöldessé vagy bronzossá a nyár végére. Kora nyáron megjelenő, halvány rózsaszínes–fehér virágai félgömb alakú ernyőkben nyílnak. A fehér virágok drámai kontrasztot alkotnak a sötétlila levelekkel. Virágzás után pirosas terméstüszők díszítik, a hámló kéreg pedig télen is látványos.

Virágszín: fehéres, rózsaszínes árnyalattal

Virágzási idő: június

Magasság: 1,2–1,5 m magas és széles

Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvést kedvel. Teljes napsütésben lombszíne a legintenzívebb. Talajjal szemben igénytelen, a gyengébb minőségű, szárazabb talajokat is jól tűri, de jó vízáteresztésű talajban fejlődik a legszebben. Kiváló fagytűrésű és várostűrő.

Fenntartási munkái: Kevés gondozást igényel. Jól tűri az erőteljes ifjító metszést, amelyet kora tavasszal vagy virágzás után célszerű elvégezni. Metszéssel fiatalon tartható és sűrűbb bokorforma alakítható ki. A begyökeresedett példányok jól bírják az átmeneti szárazságot, de a nyári kánikulában meghálálja a rendszeres vizet. Betegségekkel szemben ellenálló.

Felhasználása: Kiváló szoliterként, cserjecsoportokban, kontrasztos sövények kialakítására és modern, természetközeli kertekbe. Sötét lombja erős vizuális hangsúlyt ad parkokban és a kisebb kertekben is egyaránt. Kompakt mérete miatt edényes növényként is tartható, erkélyek, teraszok színfoltja lehet.