Picea omorika 'Nana' – Törpe, szerb lucfenyő többtörzses K40 80/100

A Picea omorica - szerb luc kizárólag Nyugat-Szerbiában és Kelet- Bosznia-Hercegovinában honos, ahol kizárólag a Drina folyó völgyének meredek mészkő lejtőin fordul elő. Természetes élőhelyén meredek, sziklás lejtőkön, mészkőalapú talajokon fordul elő, 800–1600 méteres tengerszint feletti magasságban. Kontinentális klímán él, ahol a telek hidegek, a nyarak mérsékelten melegek. Jó alkalmazkodóképessége miatt a szélsőségesebb környezeti viszonyokat is elviseli. A Picea nemzetségnév a latin „pix” (gyanta) szóból ered. Az „omorica” elnevezés a faj helyi, szerb nevéből származik. Az IUCN (Természetvédelmi Világszövetség) veszélyeztetettnek minősítette a szűk elterjedési területe miatt. A fajt Josif Pančić szerb botanikus fedezte fel 1875-ben a Tara-hegységben. Pančić 20 éven át kereste a helyi hegyi lakosok elbeszélései alapján a „karcsú fenyőt” (omorika), amiről a botanikusok addig azt hitték, csak legenda. Egy jégkorszaki reliktum faj, tehát egy 'élő kövület'. Szerbiában gyakran hívják 'a Balkán hercegnője'-nek rendkívüli eleganciája, karcsúsága és a felfelé ívelő ágai miatt. A szerb identitás része, mint a régió egyedi, endemikus kincse.

A ‘Nana’ fajtát a Goudkade Faiskola (Goudkade Nursery) szelektálta. A faiskolában elvetett szerb lucfenyő magok közül válogatták ki azt az egyedet, amely a társainál jóval lassabb növekedést és sűrűbb, gömbölydedebb formát mutatott. A szelekció 1930-ban történt, már 1931-ben kereskedelmi forgalomba is került. Fiatal korában tömött, szabályos gömb alakú, de idősebb korára (20-30 év után) gyakran fejleszt egy vezérhajtást, és széles, tömött kúp alakúvá válik. Tűlevelei felül fényes sötétzöldek, a fonákukon azonban két intenzív ezüstfehér csík található. Ez a kettős szín az ágak végének enyhe felfelé ívelése miatt messziről ezüstös csillogást ad a növénynek. Lassú fejlődésű, évente átlagosan 5–10 cm-t gyarapodik. 10 éves korára is csak kb. 60–80 cm magas és széles. Kifejlett magassága ritkán haladja meg az 1,5 métert.

Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvést kedvel. Talajban viszonylag alkalmazkodóképes, de a jó vízáteresztő, középkötött talajokon fejlődik optimálisan. A meszes talajt is viszonylag jól tolerálja, ami a faj egyik előnyös tulajdonsága. Közepes vízigényű, az ültetés utáni 1-2 évben rendszeresen öntözzük. A pangó vizet nem bírja. Fagytűrése kiváló, a hazai klímát biztonsággal elviseli. Kimagaslóan jól bírja a városi szmogot és a szennyezett levegőt, emellett jobban tolerálja a szárazabb körülményeket, mint más lucfenyők. 

Fenntartási munkái: Metszést nem igényel, természetes formája szabályos és tömött. Tavasszal mérsékelt tápanyag-utánpótlás elegendő. Fiatal korban és hosszan tartó száraz időszakban öntözése indokolt. A gyökérzóna takarása segíti a talajnedvesség megőrzését.

Felhasználása: Kiváló választás sziklakertekbe, előkertekbe, alacsony örökzöld ágyásokba és tematikus tűlevelű gyűjteményekbe. Kompakt mérete miatt kisebb kertekben is jól alkalmazható, valamint dézsás növényként teraszokon is nevelhető. Strukturális elemként egész évben stabil látványt biztosít.