Picea pungens 'Glauca globosa' - Gömb ezüstfenyő törzses K10 T80

A Picea pungens - ezüstfenyő Észak-Amerika nyugati részén őshonos, elsősorban a Sziklás-hegység területén, az Egyesült Államok Colorado, Utah, Wyoming, Arizona és Új-Mexikó államaiban. Természetes élőhelyén 1800–3000 méteres tengerszint feletti magasságban fordul elő, hegyvidéki klímán. Jellemzően folyóvölgyekben, hegyi patakok mentén és jó vízellátottságú, kavicsos, ásványi talajokon él. Kontinentális viszonyok között fejlődik, ahol a telek hidegek, a nyarak naposak és viszonylag szárazak. A Picea nemzetségnév a latin „pix” (gyanta) szóból ered, amely a fenyőfélék gyantatermelésére utal. A „pungens” fajnév jelentése szúrós, hegyes, ami a faj merev, erősen szúrós tűleveleire utal. A fajt a 19. században írták le botanikailag, és rövid időn belül Európába is bekerült, ahol gyorsan népszerű díszfává vált. A fajt először hivatalosan 1879-ben írta le George Engelmann botanikus.

A 'Glauca globosa' fajtát a holland Anthony Kluis az Anthony Kluis Faiskola állományából szelektálta, egy olyan példányt, amely természetes módon mutatta a törpe, gömbölyded növekedést és az intenzív ezüstöskék színt. A szelekció 1937-ben, de a kereskedelmi forgalomba csak 1955-ben vezette be a Le Feber & Co. cég. Nagyon sűrű ágrendszerű, tömött, fiatalon kissé szabálytalan, ellaposodott gömb, idős korára széles, tömött kúp vagy fészek alakúvá válhat, ha nem metszik. Tűlevelei rövidek (kb. 1 cm), merevek, szúrósak, sűrűn állnak a hajtásokon. Színe gyönyörű, intenzív ezüstös-kék vagy acélkék, amely egész évben megmarad. A fiatal tavaszi hajtások kifejezetten élénkek és hamvasak. Nagyon lassan növekszik (évente mindössze 5–8 cm-t). 10 év után is csak körülbelül 50–70 cm magas és széles, kifejlett korában (évtizedek múlva) az 1–1,5 méteres magasságot is elérheti.

Igényei: Napos fekvést igényel, árnyékban kiritkul, és kizöldül. Talajban nem különösebben igényes, de a jó vízáteresztő, középkötött talajokat kedveli.  Alkalmazkodik a szegény, terméketlen talajokhoz, de jó vízelvezetést igényel a pangóvíz elkerülése érdekében, ami gyökérrothadáshoz vezethet. Őshonos élőhelyén is semleges és enyhén lúgos talajokon él. Fagytűrése kiváló, a hazai klímán biztonsággal nevelhető. Jól tűri a szárazabb klímát és a városi szennyezett levegőt is.

Fenntartási munkái: Metszést általában nem igényel, természetes formája szabályos. Csak a sérült vagy elszáradt ágak eltávolítása szükséges. Fiatal korban az öntözés fontos a megfelelő begyökeresedéshez. Kártevői a fenyő levéltetvek és a takácsatkák, valamint gombabetegség is megtámadhatja.

Fenyő-levéltetű: Magyarországon ez a kártevő felelős az ezüstfenyők (és más lucok) tömeges, drasztikus felkopaszodásáért és pusztulásáért. Apró, zöld színe miatt tökéletesen beleolvad a tűlevelekbe. Amikor a gazda észreveszi, hogy a fa belülről kifelé haladva barnul és kopaszodik, a tetvek már gyakran tovább is álltak. Ez a tetű nem a nyári meleget szereti, hanem az enyhe teleket. Már februárban és márciusban elszaporodik, és mire a kertész áprilisban elővenné a permetezőt, a kár már visszafordíthatatlan. A szívogatása miatt a tűlevelek először sárgulnak, majd barnulnak és tömegesen hullanak le. A fa alulról és belülről kezd felkopaszodni, csak a friss hajtásvégek maradnak zöldek (ezt hívják "oroszlánfarok" tünetnek). A leghatékonyabb a lemosó permetezés kora tavasszal (olajos szerekkel), illetve rügyfakadáskor szisztematikus rovarölővel.

Fenyő-takácsatka kártételének tünetei: A tűlevelek elveszítik ezüstös fényüket, elszürkülnek, majd a belső részek felől indulva rozsdabarnára színeződnek és lehullanak. Erős fertőzésnél finom pókhálószerű szövedék látható az ágak között. Főleg a száraz, forró nyári hónapokban (július-augusztus) indul a kártétele, mivel a porral telített, aszályos levegőt imádja. Védekezés: A takácsatka gyűlöli a vizet. A rendszeres (esti) vizes lemosás a korona belsejében sokat segít a megelőzésben. Vagy érdemes speciális atkaölő szerekkel kell permetezni. Fontos, hogy a szert a sűrű korona belsejébe is bejuttassuk!

A Rhizosphaera és Lophodermium gombák a legyengült fákon pillanatok alatt elterjednek, barna foltokat és tűhullást okozva. 

Felhasználása: Lassú növekedése és szabályos formája miatt sírkertek, sziklakertek és japánkertek ideális növénye. Kavicságyba vagy mulcsra ültetve, minimalista és modern kertekben is remekül mutat. Nagyobb kaspókban, teraszokon is évekig jól érzi magát, ha rendszeresen öntözzük.

Érdekességek az ezüstfenyőről:

Az amerikai őslakos Keres törzsek az ezüstfenyőt a népi gyógyászatban használták. A tűlevelekből főzött, meleg fürdő enyhítette a reuma és a megfázás tüneteit. A Navajo és Keres törzsek ceremoniális rítusaik során az ezüstfenyő ágait használták, a táncosok gyakran fenyőágat rögzítettek a karjukhoz.

Olyannyira megbecsült fa, hogy Colorado állam hivatalos állami fája lett 1939-ben.

Az Egyesült Államokban mérsékelten népszerű karácsonyfa, amelyet szabályos formája és szép színe miatt kedvelnek, és többször volt a washingtoni Capitolium hivatalos karácsonyfája is.