Pieris sp. – Babérhanga

A Pieris japonica - japán babérhanga örökzöld díszcserje a hangafélék (Ericaceae) családjából. A faj Kína dél-keleti régióiban. Tajvanon és Japán középső és déli szigetein őshonos, de széles körben behurcolták a mérsékelt égövi régiókba a 19. század elején. Természetes élőhelyei a hegyvidéki erdők, párás, félárnyékos erdőszélek és cserjések, 800-1600 m tengerszint feletti magasságig megtalálható. Ezeken a területeken a talaj tápanyagban szegény, jó vízáteresztésű, többnyire savanyú kémhatású, a levegő párás, a mikroklíma kiegyenlített. A nemzetség neve a görög Pierides szóból származik , amely a múzsák, a művészetek és az ihlet mitológiai istennőinek alternatív megnevezése; David Don hozta létre a nemzetséget 1834-ben. A fajnév a latin „ Japonicus ” szóból származik , amelynek jelentése „ Japánból való ”, és a faj származási helyét jelöli.

A babérhanga fajták lassú növekedésű, felálló szárú, sűrű ágrendszerű örökzöld cserjék. Levelei hosszúkásak, bőrneműek, fényesek. A fiatal levelek tavasszal élénk, gyakran bronzos, pirosas vagy fehéres-rózsaszín színben hajtanak ki, ami különleges díszértéket ad a növénynek. Március-áprilisban hozza az ágak végén gyöngyvirág szerűen csüngő, fehér, harang alakú virágfürtjeit. A virágok színe fajtától függően fehér, rózsaszín vagy mélyvörös lehet. Enyhe illatúak, és a beporzó rovarok is nagyon kedvelik.

Virág színe: fehér, rózsaszín vagy mélyvörös (fajtától függő)

Virágzási idő: Március–április

Magasság: 0,6–1,5 m magas (fajtától függő)

Igényei: Félárnyékos, védett fekvést kedvel, ahol a téli nap és a szél nem szárítja ki a lombját. Savanyú kémhatású, humuszban gazdag, jó vízáteresztésű talajt igényel, amely egyenletesen nyirkos, de nem pangó vizes. Meszes talajon sárgulhat, fejlődése visszaeshet, ezért rododendronföld, tőzeges ültetőközeg, valamint fenyőkéreg-mulcs használata javasolt. Tljesen fagytűrő hazánkban (-20°C és -25°C ), viszont nagyon korán, gyakran már februárban vagy márciusban megindítja a friss, érzékeny, piros hajtásait. Ha ekkor jön egy hirtelen fagy, a friss hajtások és a virágok elfagyhatnak.

Fenntartási munkái: Kevés metszést igényel. Tavasszal a levirágzott virágzatok eltávolíthatók, ezzel a növény rendezettebb lesz, és a friss hajtások fejlődését is segíthetjük. Mindenképpen virágzás után metszük, mert ősz végée már kialakítja a virágrügyeket, melyek akár már gyengébb teleken be is virágozhatnak. Száraz időszakban rendszeres öntözést igényel, különösen fiatal korban. Tápanyag-utánpótlásra savanyú talajt kedvelő növények számára összeállított (rododendron) táp ajánlott. Talaját a nedvesség megőrzés érdekében takarjuk.

Felhasználása: Kiváló árnyéki díszcserje, rododendronok, azáleák, hortenziák társaságába, valamint előkertekbe és reprezentatív bejáratok mellé is. Japán stílusú kertek elmaradhatatlan növénye. Dézsában is nevelhető, ahol egész évben dekoratív lombja és tavaszi virágzása különösen jól érvényesül.