Pinus pinea - Mandulafenyő K18 1/2 törzses 125/150

A Pinus pinea - Mandulafenyő a mediterrán térség őshonos fenyője. Természetes elterjedési területe Dél-Európa partvidékeihez kötődik, különösen az Ibériai-félsziget, Olaszország, a Balkán-félsziget és Kis-Ázsia part menti régióiban gyakori. Elsősorban alacsony tengerszint feletti magasságban, homokos, laza szerkezetű talajokon, tengerközeli, meleg klímán fordul elő. Kifejezetten jól tűri a száraz, forró nyarakat, a sós tengeri szelet és a gyenge tápanyag-ellátottságú talajokat. A Pinus az ókori latin elnevezés a fenyőfélékre. A „pinea” fajnév a latin „pineus” szóból származik, amely fenyőre utal, és ebben az esetben a faj ehető magjára, a közismert fenyőmagra is vonatkozik. A fajt először Carl Linnaeus írta le 1753-ban a Species Plantarum című művében.