Potentilla fruticosa 'Danny boy' ('Lissdan PBR') - Cserjés pimpó 20-40

A Dasiphora fruticosa - cserjés pimpó (szinonim neve: Potentilla fruticosa) a teljes északi féltekén, a szubarktikus és hűvös mérsékelt égövi régiókban őshonos, széles elterjedésű növény. Észak- és Közép-Ázsia hegyvidéki és sztyepp jellegű területein is megtalálható. Magyarországon nem őshonos. A növény rendkívül alkalmazkodó, a tengerszinttől 3500 méter tengerszint feletti magasságig előfordul. Élőhelyei a nedves, mocsaras területek, lápok és vízparti zónák, a szárazabb lejtők, nyílt cserjések és alpesi rétek. A talaj kémhatására nem érzékeny, jól tűri a hideget, a szelet és a szárazságot. A nemzetségnév a görög dasys = sűrű/szőrös és phoros = hordozó szavakból áll, mely a növény szőrözött leveleire és szárára utal. A fajnév jelentése „cserjés”, vagyis fásodó, bokros növekedésű, mely a növény habitusára utal.

A Dasiphora nemzetség egy kis cserjecsoportot foglal magába, és az ide tartozó fajok eredetileg a Potentilla nemzetséghez tartoztak. Az elkülönítést kezdetben morfológiai jegyek alapján javasolták, de az 1990-es évek végén és a 2000-es években a kloroplaszt DNS és a nukleáris riboszomális vizsgálatok eredményei aztán teljes mértékben igazolták az átsorolás szükségességét. Így a faj hivatalosan elfogadott neve: Dasiphora fruticosa, de szinoním névként a kertészeti forgalomban továbbra is megtalálható a Potentilla fruticosa név. (A morfológiai különbség: a Potentilla fajok többsége évelő lágyszárú, a Dasiphora fajok fás szárú cserjék.)

Az ‘Danny boy’ (hivatalos fajtaneve 'Lissdan PBR') fajtát Chris Sanders 2007-ben találta meg a növényt saját kertjében (Staffordshire, Egyesült Királyság) egy spontán magoncként, melyet fiáról nevezett el. A fajta kereskedelmi bevezetésében és fejlesztésében a Liss Forest Nurseries Ltd. játszott kulcsszerepet, innen ered a fajtanévben szereplő 'Lissdan' megjelölés is. A szélesebb körű piaci megjelenése 2014-ben történt meg. Kompakt, sűrű, bokros habitusú, lombhullató cserje. Lassabb növekedésű, mint az alapfaj. Levelei aprók, szárnyaltak, kékeszöld színűek, a bokor egészét könnyed, természetes hatásúvá teszik, ősszel gyakran sárgás árnyalatot vesznek fel. Virágai egyszerűek, 5 sziromlevelűek, Virágai mély, pinkes-vörösek vagy sötét ciklámen színűek, gyakran hullámos szirmokkal, és a nyár elejétől egészen őszig folyamatosan nyílnak. Virágának színe a tűző napon sem fakul. Vonzzák a beporzó rovarokat.

Virágszín: sötét ciklámen

Virágzási idő: Június–október (hosszan, folyamatosan)

Magasság: 0,6–0,8 m magas és széles

Igényei: Ugyan napigényes növény, de a hosszan tartó, pára nélküli hőséget nem bírja, így ültetése félárnyékba javasolható a mostani időjárási viszonyok között. Vagy ha napra ültetjük a folyamatos öntözésről gondoskodni kell. Talajban nem válogatós, de a jó vízáteresztésű, középkötött, tápanyagban mérsékelten ellátott talajokat kedveli. Friss telepítés után is rendszeres öntözést igényel.

Fenntartási munkái: Kifejezetten hálás, kevés gondozást igénylő cserje. Kora tavasszal érdemes visszametszeni (kb. 1/3–1/2 arányban), ezzel fiatalítható, sűrűbb bokrot és intenzívebb virágzást kapunk. Az elnyílt virágok eltávolítása nem kötelező, de a növény összképét szebbé teheti. Általában ellenálló, betegségei ritkán jelentősek.

Felhasználása: Kiváló választás alacsony, nyírt sövénynek, szegélynek, nagyobb évelőágyások előterébe, közterületi kiültetésekbe és természetközeli kertekbe is. Sötét ciklámen virágai remekül világosítják a kompozíciókat, jól társítható levendulával, díszfüvekkel, rózsákkal vagy sötét lombú cserjékkel. Konténeres növényként erkélyeken, teraszokon is abszolút tartható.

Érdekességek a cserjés pimpóról:

A Dasiphora fruticosa (korábban Potentilla fruticosa, cserjés pimpó) kultúrtörténete mélyen gyökerezik az északi félteke népeinek hagyományaiban.

Belső-Ázsiában, Szibériában és Mongóliában a növényt évszázadok óta Kuril-tea néven ismerik. A zord vidékeken élő nomád népek és a Kuril-szigetek lakói a leveleket a valódi tea (Camellia sinensis) helyettesítésére használták. Magas C-vitamin- és polifenol-tartalma miatt nemcsak élvezeti cikként, hanem az immunrendszer erősítésére is itták. Úgy tartották, hogy a Kuril-tea fogyasztása bátorságot és kitartást ad a vadászoknak a hosszú utakon. 

Tibeti és Mongol orvoslásban a cserjés pimpót gyulladások, hasmenés és sebgyógyítás kezelésére használták.

Öt ujj szimbolika: Angol nyelvterületen Cinquefoil-nak (öt levél) hívják. A középkori Európában a pimpókat (köztük a cserjést is) gyakran használták talizmánként: úgy hitték, az öt levél az öt érzéket szimbolizálja, és védelmet nyújt a gonosz szellemek ellen. 

A modern kozmetikai ipar is felfedezte a Kuril-teát: számos biokozmetikai márka használja kivonatát antioxidáns és bőrfiatalító hatása miatt.