Leírás és Paraméterek
A Prunus incisa - Fuji díszcseresznye Japán őshonos faja, ahol elsősorban Honshu sziget hegyvidéki területein fordul elő. Természetes élőhelyén sziklás lejtőkön, erdőszéleken, jó vízáteresztésű, humuszos talajokon él. A Prunus nemzetségnév a latin „prunus” szóból származik, amely csonthéjas gyümölcsfákat jelöl. Az incisa fajnév a levelek finoman bemetszett szélére utal. Az alapfajt Carl Peter Thunberg írta le a 18. század végén. A Prunus incisa Japánban a hegyvidéki cseresznyefajok közé tartozik, és a korai, finom virágzása miatt nagy becsben tartották. A japán díszkertészetben a természetes formák visszafogott szépsége és az ágstruktúra hangsúlya fontos szerepet kapott. Európába a 20. század folyamán került, ahol elsősorban bonsai-alapanyagként és kis kertek díszcseresznyéjeként vált ismertté.
A ‘Kojo-no-mai’ fajtát Akaike Shizuo fedezte fel Japánban, a Fuji-hegy oldalában, a Yoshida-ösvény mentén az 1980-as évek előtt. Az eredeti növény az átültetés után elpusztult, de szerencsére dugványokkal sikerült megmenteni a fajtát a kertészetek számára. A 'Kojo-no-mai' japánul „Pillangók tánca” vagy „Pillangók repülése” jelentéssel bír, ami a szélben libbenő apró virágaira utal. Lassú növekedésű, alacsony termetű, sűrűn elágazó lombhullató cserje. Igen lassú növekedésű, 10-20 év alatt éri el végleges méretét. Éves növekedése 20-25 cm. Levele tojásdad, apró, fűrészes szélű levelei tavasszal bronzoszöldek, nyáron középzöldek, ősszel pedig látványos narancssárga és tüzes vörös árnyalatokra színeződnek. Ágai jellegzetesen cikcakkosak, ami télen, lomb nélkül is különleges látványt nyújt. A levelek megjelenése előtt nyílnak tömegesen apró, harang alakú virágai. A bimbók sötétvörösek, a kinyílt virágok halvány rózsaszínűek, majd hófehérre érnek, sötétrózsaszín középpel. Termése kicsi, sötét kékes-feketés színű csonthéjas, díszértéke csekély.
Virágszín: halvány rózsaszínes fehér
Virágzási idő: március–április
Magasság: 1–1,5 m, akár 2 m magas is lehet, szélessége 1,5–2 m
Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvést igényel. A jó vízáteresztésű, enyhén savas vagy semleges talajban fejlődik legszebben, de bármilyen jó vízelvezetésű, átlagos kerti talajban megél. Vízigénye mérsékelt, a pangó vizet nem tűri. Fagytűrése jó, de védett fekvésben virágzása biztonságosabb.
Fenntartási munkái: Metszést ritkán igényel, alakító metszése virágzás után végezhető. Tavasszal szerves anyaggal vagy lassú lebomlású tápanyaggal érdemes ellátni. Edényes tartás esetén rendszeres öntözést igényel.
Felhasználása: Kis kertekbe, előkertekbe, japánkertekbe, sziklakerti környezetbe kiváló választás. Bonsai-nevelésre és edényes tartásra különösen alkalmas. Kora tavaszi virágzása értékes díszítőelem.