Prunus laurocerasus 'Manó' - Alacsony babérmeggy 40/60 FL

A Prunus laurocerasus - balkáni babérmeggy örökzöld lombú cserje. A kisebb levelű, alacsonyabb termetű változatok hazája a Balkán-félsziget, a magasabb és nagyobb levelű változatoké pedig Kis-Ászia és a Kaukázus. Déli típusai nagy termetűek és nagy levelűek, míg északi határ felé (a Balkánon) termete és levele egyre kisebb lesz, és a növény az erdők árnyékába húzódik. Természetes élőhelyén hegy- és dombvidéki lomberdők aljnövényzetében, üde, humuszos, jó vízellátottságú talajokon él. A Prunus nemzetségnév az ókori latin elnevezésből származik, amely a csonthéjas növényeket foglalja össze. A laurocerasus fajnév 'lauro' része a nemes babérhoz hasonló levelekre utal, a 'cerasus' része pedig cseresznyét jelent. Az alapfajt Carl von Linné írta le 1753-ban. 

A 'Manó' fajtát id. Dr. Barabits Elemér (1921–2003) nemesítette magvetésből szelektált egyedek vegetatív elszaporításával. Állami elismerést 2004-ben kapott. A fajta végleges bejegyzése és piaci gondozása már fiához, ifj. Barabits Elemérhez köthető, aki az Alsótekeresi Faiskola vezetőjeként vitte tovább az örökséget. id. Dr. Barabits Elemér nemesítő munkájához több babérmeggy fajta is köthető: Kleopátra, Zita, Zöld szőnyeg. Lassú növekedésű, alacsony, tömött, lapított gömb vagy gömb habitusú örökzöld cserje. Levelei simák, fényesek, sötétzöldek; a fiatal hajtások világosabb tónusúak lehetnek. Levelük mérete kisebb, mint a hagyományos babérmeggy fajtáké. Virágai tavasszal nyíló, fehér színű, illatos fürtökben jelennek meg. Termése fekete színű, fényes csonthéjas. A növény minden része enyhén mérgező.

Virágszín: fehér

Virágzási idő: április–május

Magasság: 1–1,2(-1,5) m magas és széles

Igényei: Napos és félárnyékos, de árnyékos fekvésben is egyaránt jól fejlődik. A tápanyagban gazdag, jó vízellátottságú talajokat kedveli, de alkalmazkodóképessége kiváló. A pangóvizet albszolút nem tűri. Vízigénye közepes, tartós szárazságban és a nyári magas hőmérsékletű időszakban öntözést igényel. Fagytűrése jó, a téli hideget károsodás nélkül átvészeli.

Fenntartási munkái: Minimális metszést igényel a forma megtartásához. Mivel természetesen kompakt, csak az elhalt vagy beteg ágakat kell eltávolítani, vagy enyhén formázni, leginkább tavasszal vagy nyár végén. Tavasszal tápanyag-utánpótlás javasolt. A talaj nedvességének megőrzése érdekében tövét takarjuk valamilyen természetes anyaggal. Nyáron rendszeresen öntözzük. Érzékeny tavasszal a levéllyukasztó gombabetegségre, e megelőzésére kén- és réz-tartalmú gombaölőszerrel való permetezés javasolt. Nagyon nagy előnye a rendkívüli felújuló képessége: ha túl sok a beteg levél a növényen, bátran távolítsuk el (de óvatosan!), mert a levélhónaljban lévő alvó rügyekből gyorsan regenerálódik. A babérmeggyeknél tapasztalható levél sárgulásnak több oka is lehet, viszont a leggyakoribb ok a vízhiány. E növény ugyan nagyon sok mindent kibír, de öntöznünk rendszeresen kell!

Felhasználása: Kis kertek, előkertek alacsony sövénye, szoliterje vagy szegélynövénye. Edényes tartásra is kifejezetten alkalmas. Kompakt alakja miatt modern kertstílusokhoz, de természeti és városi környezetekhez is jól illik.

Érdekességek a babérmeggyről:

A Prunus laurocerasus bár a rózsafélék közé tartozik, neve és megjelenése miatt a történelem során gyakran egybemosták a nemes babérral (Laurus nobilis). Ez a hasonlóság vezetett oda, hogy sokáig a dicsőség növényeként tisztelték, annak ellenére, hogy botanikailag semmi köze a nemes babérhoz.

Szimbolika és mitológia

Az ókori Görögországban és Rómában a babérmeggy leveleit is felhasználták a győztes hadvezérek és sportolók megkoszorúzására, mert a diadalt és az örök dicsőséget jelképezték levelei. Az európai néphitben gyakran tulajdonítottak neki védelmező erőt. Úgy hitték, hogy a kertbe vagy a ház bejárata mellé ültetett babérmeggy távol tartja a gonosz szellemeket és a villámcsapást. Mivel levelei télen is megmaradnak, a művészetben és a virágnyelvben a kitartás és halhatatlanság szimbólumaként jelenik meg. Ázsiában a hagyomány szerint a béke és a jólét növényeként tisztelik.

Történelmi útja és orvoslás

A Prunus laurocerasus fajt Clusius a híres flamand botanikus hozta be Bécsbe Konstantinápolyból 1576-ban, aki David Ungnadtól, a konstantinápolyi császár nagykövetétől kapta, majd onnan terjedt el  a kastélyparkokba. A 18. és 19. században a "kísérletező" orvosok kedvelt alapanyaga volt. Törökországban a népi gyógyászatban hagyományosan használták gyomorfekély, emésztési panaszok, sőt bronchitis kezelésére is. Zúzott leveleinek jellegzetes mandulaillata (melyet a benne lévő cianogén glikozidok adnak) miatt az illatszeripar is felfedezte magának, és ma is használják bizonyos aromák alapjaként.