Prunus lusitanica 'Angustifolia' – Portugál babérmeggy 1/4 standard C9

A Prunus lusitanica - portugál babérmeggy az Ibériai-félsziget dél-nyugasti részén (Spanyolország, Portugália), a francia Baszkföldön és Marokkóban őshonos, de alfajai a Kanári-szigeteken, az Azori-szigeteken és Madeirán is megtalálhatók. Természetes élőhelyén hegyvidéki, párás klímájú lombos erdőkben, patakvölgyekben és árnyas lejtőkön fordul elő 300–1300 m tengerszont feletti magasságban, ahol jó vízellátású, humuszban gazdag talajokon él. A faj a harmadkorból fennmaradt laurissilva (babérerdő) flóra egyik utolsó hírmondója. Ez az ökoszisztéma egykor egész Dél-Európát borította, mára azonban csak elszigetelt területeken maradt meg. A faj és élőhelye kiemelt természetvédelmi státuszú az EU-ban (Natura 2000). A Prunus nemzetségnév az ókori latin elnevezésből származik, amely a csonthéjas növényeket foglalja össze. A fajnév őshonos élőhelyére utalva Portugália ókori római neve (Lusitania). Európa más részein a 17. század óta kedvelt dísznövény, de Magyarországon az utóbbi 10-15 évben vált igazán népszerűvé a klímaváltozáshoz való jó alkalmazkodóképessége miatt.

Az 'Angustifolia' az alapfaj egy természetes variánsa, amelyet először hivatalosan 1893-ban írtak le. Lassan vagy közepesen lassan növő, sűrű, felfelé törekvő ágrendszerű, oszlopos vagy kúp alakú habitusú, örökzöld dísznövény. Sekélyen gyökeresedő, szélesen elterülő oldalgyökerekkel rendelkezik. Levelei váltakozó állásúak, egyszerűek, keskeny, hosszúkás alakúak, bőrszerűek, fényes sötétzöldek, szegélyük finoman fogazott, gyakran hullámos. Jellegzetessége,hogy a levélnyelek és a fiatal hajtások élénk bordó vagy vörös színűek. Késő tavasszal–kora nyáron nyíló fehér virágai hosszú, csüngő fürtökben jelennek meg, 15-25 cm hosszúak, enyhén illatosak. Termései kezdetben vörösek, őszre sötét lilára - feketére érnek, csonthéjas termés egyetlen maggal, melyeket a madarak szívesen fogyasztanak. A növény minden része enyhén mérgező!

Virág: fehér

Virágzási idő: Május–június.

Magasság: 3–4 m magas, 1–1,5(-2) m széles (metszéssel jól szabályozható).

Igényei: Félárnyékos vagy napos fekvést kedvel, a tűző napot és a száraz, forró körülményeket kevésbé szereti, mint a babérmeggy. A jó vízáteresztésű, humuszban gazdag, enyhén savanyú vagy semleges talajokon fejlődik a legszebben. Közepes vízigényű, hosszan tartó szárazság idején öntözést igényel. Mérsékelten fagytűrő (kb.  -10 -15°C), védett fekvés javasolt.

Fenntartási munkái: Jól tűri a metszést, de lassabb növekedése miatt ritkább beavatkozás is elegendő. Metszésre nyár elején vagy nyár végén ajánlott sort keríteni. Tavasszal szervesanyag-pótlás és örökzöldek számára megfelelő tápanyag kijuttatása javasolt.  Rosszul viseli a tartósan száraz, aszályos időszakokat. Alacsony páratartalom mellett a levelei kanalasodhatnak, és a növény legyengülhet vagy fejlődése teljesen leáll. Ezért a növénynek rendszeres öntözésre és esetenként párásításra van szüksége. Tövét érdemes mulccsal takarni a talajnedvesség megőrzése miatt. 

Felhasználása: Alkalmas magas, elegáns sövényekhez, térelválasztónak, parkokba, nagyobb kertekbe, valamint szoliterként is mutatós. Klasszikus, formális és angol kertstílusban különösen jól érvényesül. Formanövényként és többtörzses magas cserjeként is kapható a kertészetekben.