Növények
Kert és Otthon
Növényvédő szer
Öntözéstechnika
Szivattyúk
Kertészeti és barkácsgépek
Kézi locsolás
Tótechnika
Leírás és Paraméterek
A Prunus lusitanica - portugál babérmeggy Délnyugat-Európa és Észak-Afrika atlanti hatású területeiről származó örökzöld cserje vagy kisebb fa. Őshonos állományai Portugáliában, Spanyolország északi részén, Marokkóban, az Azori-szigeteken, a Kanári-szigeteken és Madeirán fordulnak elő, főként üde, párás klímájú, savanyú vagy enyhén savanyú talajokon, erdők szélén és völgyekben. A Prunus nemzetségnév a latin csonthéjas gyümölcsfák gyűjtőneve. A lusitanica fajnév Lusitaniára, az ókori Portugália területére utal. Az alapfajt Carl von Linné írta le 1753-ban. Kultúrtörténeti jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy a növény a harmadkorból fennmaradt laurissilva (babérerdő) flóra egyik utolsó hírnöke. Ez a féltropusi növényzet élte túl az utolsó jégkorszakot a mediterrán térség védettebb hegyvidékein, így a portugál babérmeggyet ma is "paleotrópusi reliktumként" (maradványfajként) tisztelik. Portugáliában fáját hagyományosan kisebb fatárgyak, dísztárgyak és használati eszközök készítésére alkalmazták. Leveleiből zöld, terméseiből pedig sötétszürke vagy sötétzöld festékanyag nyerhető, amit a textilfestésben használtak. Angliába 1648-ban került Madeiráról, az első példányt valószínűleg az Oxfordi Egyetem Botanikus Kertjében nevelték. Ez a példány 1826-ig állt, és elérte a 8–10 méteres magasságot. A növény minden része enyhén mérgező.
A ‘Brenelia’ fajtát fajtát Yves Brenelière francia növénynemesítő szelektálta Franciaországban, és a HORTIVAL DIFFUSION nevű cég (forgalmazó) révén vezették be a piacra a 21. század elején. Sűrű, bokros, szélesebb kúpos vagy piramis alakú, közepes növekedésű örökzöld cserje vagy kisebb fa. Levelei közepes méretűek, lándzsás-oválisak, fényes sötétzöldek, a fiatal hajtásokon gyakran vöröses árnyalattal. Szárai merevek, sűrűn elágazók. A fiatal hajtások és a levélnyelek jellegzetes sötétbordó vagy borvörös színűek, ami egész évben szép kontrasztot képez a sötétzöld levélzettel. Kora nyáron apró, illatos, fehér virágokból álló, felálló fürtöket hoz. Termése pirosból feketére érő csonthéjas, díszértéke mérsékelt, fogyasztásra nem alkalmas.
Virágszín: fehér
Virágzási idő: május–június
Magasság: 2–3 m, szélesség 1–1,5 m
Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvést kedvel. A jó vízáteresztésű, humuszban gazdag, enyhén savanyú talajokban fejlődik legszebben. Az enyhe meszet is elviseli. Vízigénye közepes, a tartós szárazságot rosszul tűri. Fagytűrése nagyon jó, de szélvédett fekvésben fejlődik a legbiztosabban.
Fenntartási munkái: Metszés igénye minimális a lassúbb növekedése miatt. Évente 1–2 alkalommal metszhető, leginkább nyár elején és nyár végén. Jól reagál az alakító metszésre, sövényként is könnyen formázható. Tavasszal tápanyag-utánpótlás javasolt. Fiatal növényeknél rendszeres öntözés ajánlott.
Felhasználása: Keskeny sövények, térelválasztók, zöld falak kialakítására ideális. Modern és klasszikus kertekben egyaránt alkalmazható, szoliterként is elegáns megjelenésű. Városi környezetben is jól használható, ahol kis hely áll rendelkezésre. Edényes tartásra is remek választás.