Prunus lusitanica – Portugál babérmeggy 80/100 FL

A Prunus lusitanica - portugál babérmeggy az Ibériai-félsziget dél-nyugasti részén (Spanyolország, Portugália), a francia Baszkföldön és Marokkóban őshonos, de alfajai a Kanári-szigeteken, az Azori-szigeteken és Madeirán is megtalálhatók. Természetes élőhelyén hegyvidéki, párás klímájú lombos erdőkben, patakvölgyekben és árnyas lejtőkön fordul elő 300–1300 m tengerszont feletti magasságban, ahol jó vízellátású, humuszban gazdag talajokon él. A faj a harmadkorból fennmaradt laurissilva (babérerdő) flóra egyik utolsó hírmondója. Ez az ökoszisztéma egykor egész Dél-Európát borította, mára azonban csak elszigetelt területeken maradt meg. A faj és élőhelye kiemelt természetvédelmi státuszú az EU-ban (Natura 2000). A Prunus nemzetségnév az ókori latin elnevezésből származik, amely a csonthéjas növényeket foglalja össze. A fajnév őshonos élőhelyére utalva Portugália ókori római neve (Lusitania). Európa más részein a 17. század óta kedvelt dísznövény, de Magyarországon az utóbbi 10-15 évben vált igazán népszerűvé a klímaváltozáshoz való jó alkalmazkodóképessége miatt.

A Prunus lusitanica kerekded habitusú, sűrű ágrendszerű, lassabb növekedésű, örökzöld dísznövény. Sekélyen gyökeresedő, szélesen elterülő oldalgyökerekkel rendelkezik. Levelei váltakozó állásúak, egyszerűek, keskeny, tojásdad alakúak, 7-15 cm hosszúak, bőrszerűek, fényes sötétzöldek, szegélyük finoman fogazott, gyakran hullámos. Jellegzetessége,hogy a levélnyelek és a fiatal hajtások élénk bordó vagy vörös színűek. Késő tavasszal–kora nyáron nyíló fehér virágai hosszú, csüngő fürtökben jelennek meg, 15-25 cm hosszúak, enyhén illatosak. Termései kezdetben vörösek, őszre sötét lilára - feketére érnek, csonthéjas termés egyetlen maggal, melyeket a madarak szívesen fogyasztanak. A növény minden része enyhén mérgező!

Virág: fehér

Virágzási idő: Május–június.

Magasság: 3–5 m magas, 2–4 m széles (metszéssel jól szabályozható).

Igényei: Félárnyékos vagy napos fekvést kedvel, a tűző napot és a száraz, forró körülményeket kevésbé szereti, mint a babérmeggy. A jó vízáteresztésű, humuszban gazdag, enyhén savanyú vagy semleges talajokon fejlődik a legszebben. Közepes vízigényű, hosszan tartó szárazság idején öntözést igényel. Mérsékelten fagytűrő (kb.  -10 -15°C), védett fekvés javasolt.

Fenntartási munkái: Jól tűri a metszést, de lassabb növekedése miatt ritkább beavatkozás is elegendő. Metszésre nyár elején vagy nyár végén ajánlott sort keríteni. Tavasszal szervesanyag-pótlás és örökzöldek számára megfelelő tápanyag kijuttatása javasolt.  Rosszul viseli a tartósan száraz, aszályos időszakokat. Alacsony páratartalom mellett a levelei kanalasodhatnak, és a növény legyengülhet vagy fejlődése teljesen leáll. Ezért a növénynek rendszeres öntözésre és esetenként párásításra van szüksége. Tövét érdemes mulccsal takarni a talajnedvesség megőrzése miatt. 

Felhasználása: Alkalmas magas, elegáns sövényekhez, térelválasztónak, parkokba, nagyobb kertekbe, valamint szoliterként is mutatós. Klasszikus, formális és angol kertstílusban különösen jól érvényesül. Formanövényként és többtörzses magas cserjeként is kapható a kertészetekben.