Prunus triloba 'Rosenmund' - Babarózsa K2

A Prunus triloba - babarózsa őshazája Kelet-Ázsia, főként Kína központi és északi részei, de megtalálható Korea és Szibéria hegyi erdeiben is. Természetes élőhelyén napos vagy félárnyékos helyeken, jó vízáteresztésű, közepesen tápanyagdús talajokon nő. A nemzetségnév a latin prunus (szilva, cseresznye) szóból ered, utalva a gyümölcsszerű termésre. A fajnév, triloba, a levelek csúcsánál gyakran megfigyelhető háromosztatúságra utal. Az alapfajt elsőként Dr. Alexander von Bunge figyelte meg természetes élőhelyén, de a tudomány számára Robert Fortune botanikus vezette be 1855-ben, miután Kínából Európába hozta a teltvirágú változatot. A tudományos leírást John Lindley végezte 1857-ben a Fortune által behozott teltvirágú példány alapján.

A 'Rosenmund' fajta egy kerti szelekció, amely az alapfaj Kínából való Európába hozása után jött létre. Általában 1,5–2 méter magasra növő, sűrű ágrendszerű cserje, de Magyarországon rendkívül népszerű a törzsre oltott változata is, amely egy kis gömbkoronás fa. Lassú növekedésű, bokros és gömbölyded növekedésű, lombhullató cserje. Levelei közepes méretűek, elliptikus formájúak, élénkzöld színűek, levélszéle erősen fűrészes, ősszel gyönyörű sárga árnyalatúvá válik. Szárai erősek, fásodóak, enyhén elágazóak, kérge vörösesbarna. Virágai gyakran a levelek megjelenése előtt nyíló, sűrűn tömött, telt, a 'Multiplex' fajtánál sötétebb rózsaszín színűek. A virágok az előző évi vesszők teljes hosszában nyílnak. Enyhén ilatosak. Termése kisméretű, nem fogyasztható, díszértéke elhanyagolható.

Virágszín: rózsaszín

Virágzási idő: április–május

Magasság: 2–3 m, szélesség 1,5–2 m

Igényei: Napos vagy félárnyékos helyet kedvel. Talaj iránt nem igényes, de a jó vízáteresztésű, közepes tápanyagtartalmú talajon fejlődik legszebben. A meszes talajokon is szépen fejlődik. Vízigénye mérsékelt, szárazságtűrése közepes. Fagytűrése jó, de a fiatal hajtások érzékenyek a kemény fagyokra.

Fenntartási munkái: Virágzás után javasolt a metszése, mivel a következő évi virágokat az adott évben fejlődő hajtásokon hozza. Az elöregedett ágak eltávolítása elősegíti a bőséges virágzást. Tavasszal mérsékelt tápanyag-utánpótlás ajánlott. Betegségekre – különösen moníliára – érzékenyebb lehet, ezért szellős koronakialakítás fontos. Fiatal példányokat rendszeresen öntözni kell, később kevés gondozással is szépen fejlődik.

Felhasználása: Szoliterként, parkokba, kertekbe, virágágyásokba, illetve japánkert jellegű ültetésekhez kiváló. Virágzásával a tavaszi díszkertek kiemelkedő eleme. Kora tavasszal rüggyel berakódott ágaiból néhányat vágjunk le és vázába téve lakásunkba csempézhetjük kinyíló virágaival a tavaszt. Gyakran törzses fácskaként kapható.