Punica granatum - Gránátalma termő 1/2 standard CLT 150 C.50/60

A Punica granatum - gránátalma, a Közel-Kelet és Közép-Ázsia (Irántól a Himalájáig) területéről származó lombhullató cserje vagy kisebb fa. Természetes élőhelyén száraz, meleg klímájú vidékeken, sziklás lejtőkön és folyóvölgyekben él, ahol a nyarak forrók, a telek enyhék, a talaj pedig jó vízáteresztésű. A Punica nemzetségnév a föníciaiakra (vagy az észak-afrikai pun birodalomra, Karthágóra) utal, ahonnan a rómaiak a legjobb minőségű gyümölcsöket szállították. A fajnév pedig a latin granatum, jelentése "sokmagvú". A gránátalma az egyik legrégebben termesztett gyümölcs, amelyet ősidők óta termesztenek Perzsiában, Babilonban, Egyiptomban és Indiában. Használatának bizonyítékai legalább Kr. e. 2000-ig nyúlnak vissza a mezopotámiai feljegyzésekben és az egyiptomi sírokban.

A Punica granatum dekoratív megjelenésű, laza habitusú, lassú növekedésű lombhullató dísz- és haszonnövény. Ágai karcsúak és gyakran tüskések, a kéreg kezdetben vörösesbarna, majd szürkévé válik. Levelei keskenyek, hosszúkás -ovális alakúak, fényes zöldek, ősszel gyakran élénksárgára színeződnek. Nyár elejétől feltűnő, narancsvörös–piros színű, tölcséres virágai nyílnak, viaszos szirmokkal, amelyek önmagukban is jelentős díszítőértéket képviselnek. A vadfaj magános virágokat hoz, a díszváltozatok teltebbek. A virágzást követően fejlődnek ki a jól ismert, jellegzetes, almányi méretű, gömbölyded, vastag, bőrszerű héjú gyümölcsök. Belül lédús, rubinpiros magköpennyel körbevett magok találhatók. A termés 5-8 hónap alatt érik be.

Virág színe: Narancsvörös–piros.

Virágzási idő: Június–augusztus.

Magasság: 2–5 m magas, 2–4 m széles.

Igényei: Meleg- és napfénykedvelő növény, teljes napsütésben virágzik és terem a legjobban. Jó vízáteresztésű, lazább szerkezetű, tápanyagban közepesen gazdag talajt igényel. Jól tűri a meszes talajt is.  Szárazságtűrő, de a rendszeres öntözést – különösen fiatal korban és termésérés idején – meghálálja. Fagytűrése mérsékelt  (-10°C és -15°C közötti hőmérsékletet bír ki rövid ideig), védett fekvésben, enyhébb teleken biztonságosan tartható. A gyümölcs beérleléséhez hosszú, forró nyárra van szüksége. Magyarországon a gyümölcs beérése kétséges.

Fenntartási munkái: Jól tűri a metszést, amelyet kora tavasszal célszerű elvégezni. Ritkító és alakító metszéssel szép bokor vagy kis faforma alakítható ki. Dézsában nevelve téli védelem vagy teleltetés javasolt (világos, hűvös (5-10°C-os), fagymentes helyen). Tavasszal kiegyensúlyozott tápanyag-utánpótlás segíti a virág- és termésképződést.

Felhasználása: Szoliterként, mediterrán hangulatú kertekben, védett udvarokban és teraszokon különösen mutatós. Dézsás növényként is népszerű. Dísz- és haszonnövényként egyaránt alkalmazható.

Érdekességek a gránátalmáról:

Számos apró magja miatt évezredek óta a gazdagság és a gyermekáldás egyetemes jelképe.

Görög és római mitológiában Perszephoné (a rómaiaknál Proserpina) történetében az alvilághoz való kötődést szimbolizálja: mivel evett a gránátalma magjaiból, az év egy részét Hádész birodalmában kell töltenie. A rómaiaknál Juno istennő attribútuma volt, a házasság és a női erény jelképeként.

A zsidó hagyományban a Tóra 613 parancsolatát szimbolizálja (a hiedelem szerint ennyi mag van benne), és a hét szent növény egyike.

A keresztény művészetben a sok mag az Egyház egységét, vörös leve a Megváltó vérét és a feltámadást jelképezi (pl. Botticelli Gránátalmás Madonnája).

Az iszlámban a Paradicsom egyik gyümölcseként tisztelik. 

Görögországban ma is élő hagyomány, hogy újévkor gránátalmát zúznak szét a küszöbön; minél messzebbre szóródnak a magok, annál több szerencse és bőség vár a családra az évben.

Évezredek óta használják "patikaként": kérgét féregűzésre, levét gyulladáscsökkentőként, magjait pedig emésztési panaszokra alkalmazták az ókori Egyiptomtól a hagyományos kínai orvoslásig.

A hagyományos ajurvédikus gyógyászatban kérgébő teát vagy főzetet készítenek, melyet vérhas és gyomor- és bélproblémák (pl.: hasmenés) gyógyítására használnak.

Az angol „pomegranate” (gránátalma) az ófrancia pome grenate szóból ered, ami maga a középkori latin pōmum grānātum szóból ered, és szó szerint „magvas alma”-t jelent.