Pyrus communis 'William bianco' - Vilmos körte K10

A 'Vilmoskörte' fajtát Stair nevű tanító találta Aldermastonban (Anglia) 1770-ben, ismeretlen származású magonc. A világon a legelterjedtebb körtefajta. A körte vízigényes gyümölcsfaj, őszi és téli fajtáknak évente 700-800 mm csapadékra van szükségük, a nyári fajták 500-700 mm mellett is eredményesen termeszthetők. Gyümölcsnövekedés idején fontos a vízellátás. A kiegyenlített klímát szereti. Előfordul virágzáskori fagykárosodás. Fényigényes faj. A körte gyökérzete középkötött, mélyrétegű, jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag vályog és agyagos vályog talajokat szereti. A gyengébb talajokon a gyümölcs apró marad, a gyümölcshúsban kősejtek képződnek. Meszes talajon a tápelemek felvétele akadályozott, erősen savanyú talajokon gyakran foszfor és magnéziumhiány tünetei is jelentkezhetnek. A körte gyökérzete levegő igényes.

Érési ideje: Optimális szedési ideje augusztus 2. fele. 1-3 hónapig tárolható.

Gyümölcs jellemzése: Középnagy vagy nagy, évjárattól függően 160-220 gramm közötti. Alakja csak nem szabályos körte, a gyümölcshéj felülete gyengén hullámos, éretten szép sárga, napos oldalon enyhén pirosas színeződésű. Vékony héjú. Kocsánya középhosszú. Húsa fehér olvadó, bőlevű, illatos, édes - savanykás ízű, muskotályos zamatú. A magház körüli követecsességre gyengén hajlamos. Feldolgozás során szép világos marad a gyümölcs hús színe.

Hajtásrendszere: Közepes növekedési erejű, közepesen sűrű, tojás alakú koronát nevel. Kezdetben felfelé törő, később a termés súlya alatt kissé szétterülő. Fiatal korban a gyümölcsök jelentős része az éves középhosszú és hosszú vesszőkön képződik majd, idősebb korban legértékesebbnek a 3-4 éves termőgallyakon lévő rövidebb termővesszők. Termései rendszerint egyesével állnak. Évente rendszeresen, de nem túl erősen kell metszeni, mert erős metszés után sok vízhajtást fejleszt. termőrefordul évente rendszeresen terem bár előfordulnak gyenge termésű évjáratok is alternanciára gyengén hajlamos

Termőképessége: Korán termőre fordul, évente rendszeresen terem, bár előfordulnak gyenge termésű évjáratok is. Alternanciára gyengén hajlamos.

Porzói: Vilmos körte, Clapp kedveltje, Bosc kobak, Esperen bermagottja

Kártevői, betegségei: Termőhely iránt kevésbé igényes, de rendszeres terméshozamokat csak megfelelő tápanyag- és vízgazdálkodás mellett várhatunk. Ventúriás varasodásra kismértékben fogékony, egyéb betegségek és kártevők ellen rendszeresen védeni kell. A tűzelhalásra közepesen fogékony.

Felhasználása: Friss fogyasztásra és feldolgozásra (lekvár, ivólé, pálinka, befőtt) egyaránt ajánlott.

Előnye: felhasználhatósága, ízvilága.

Körte alanyok:

Nyírlevelű körte: Kifejezetten homok talajokra ajánlott, termése nagyon apró, magja kisebb más vadkörte fajtákénál. A világon és Magyarországon is a nashi alanyául használják, hiszen oltási kompatibilitása nem mindig megbízható minden európai fajta esetében. Jól bírja a meszet és a szárazságot.

Vadkörte: A ráoltott fajták erős növekedésű, egészséges és hosszú életű fák, később fordulnak termőre. Elviselik a talaj magas mésztartalmát és az öntözetlen körülményeket, illetve az átmeneti vízborítottságot. Nem minden birs-kompatibilis fajta oltása sikeres rá, viszont minden körtefajta biztosan kompatibilis vele. 

Birs alanyok: A birsek, naspolyák és körték népszerű alanya. Korai termőrefordulást és kiváló termőképességet eredményez. A magas talajvízszintet jól elviseli, míg a szárazságot és a meszes talajt rosszul tolerálja.

Leggyakoribb birs alanyok:

‘BA 29’ – középerős növekedés, jó télállóság, jó kompatibilitás sok fajtával.

‘Quince A’ – középerős, kissé érzékenyebb, de korai termőre fordulást ad.

‘Quince C’ – gyenge növekedésű, korai termés, de jó talajt és öntözést igényel.

Egyes érzékeny fajták (pl. Bosc kobak, Vilmos) birsre csak közvetítő oltással (intermedia alany, pl. Hardy vajkörte beiktatásával) kompatibilisek.