Pyrus communis 'Williams' - Vilmos körte K10 extra

A 'Vilmoskörte' fajtát Stair nevű tanító találta Aldermastonban (Anglia) 1770-ben, ismeretlen származású magonc. A világon a legelterjedtebb körtefajta. A körte vízigényes gyümölcsfaj, őszi és téli fajtáknak évente 700-800 mm csapadékra van szükségük, a nyári fajták 500-700 mm mellett is eredményesen termeszthetők. Gyümölcsnövekedés idején fontos a vízellátás. A kiegyenlített klímát szereti. Előfordul virágzáskori fagykárosodás. Fényigényes faj. A körte gyökérzete középkötött, mélyrétegű, jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag vályog és agyagos vályog talajokat szereti. A gyengébb talajokon a gyümölcs apró marad, a gyümölcshúsban kősejtek képződnek. Meszes talajon a tápelemek felvétele akadályozott, erősen savanyú talajokon gyakran foszfor és magnéziumhiány tünetei is jelentkezhetnek. A körte gyökérzete levegő igényes.

Érési ideje: Optimális szedési ideje augusztus 2. fele. 1-3 hónapig tárolható.

Gyümölcs jellemzése: Középnagy vagy nagy, évjárattól függően 160-220 gramm közötti. Alakja csak nem szabályos körte, a gyümölcshéj felülete gyengén hullámos, éretten szép sárga, napos oldalon enyhén pirosas színeződésű. Vékony héjú. Kocsánya középhosszú. Húsa fehér olvadó, bőlevű, illatos, édes - savanykás ízű, muskotályos zamatú. A magház körüli követecsességre gyengén hajlamos. Feldolgozás során szép világos marad a gyümölcs hús színe.

Hajtásrendszere: Közepes növekedési erejű, közepesen sűrű, tojás alakú koronát nevel. Kezdetben felfelé törő, később a termés súlya alatt kissé szétterülő. Fiatal korban a gyümölcsök jelentős része az éves középhosszú és hosszú vesszőkön képződik majd, idősebb korban legértékesebbnek a 3-4 éves termőgallyakon lévő rövidebb termővesszők. Termései rendszerint egyesével állnak. Évente rendszeresen, de nem túl erősen kell metszeni, mert erős metszés után sok vízhajtást fejleszt. 

Termőképessége: Korán termőre fordul, évente rendszeresen terem, bár előfordulnak gyenge termésű évjáratok is. Alternanciára gyengén hajlamos.

Porzói: Vilmos körte, Clapp kedveltje, Bosc kobak, Esperen bermagottja

Kártevői, betegségei: Termőhely iránt kevésbé igényes, de rendszeres terméshozamokat csak megfelelő tápanyag- és vízgazdálkodás mellett várhatunk. Ventúriás varasodásra kismértékben fogékony, egyéb betegségek és kártevők ellen rendszeresen védeni kell. A tűzelhalásra közepesen fogékony.

Felhasználása: Friss fogyasztásra és feldolgozásra (lekvár, ivólé, pálinka, befőtt) egyaránt ajánlott.

Előnye: felhasználhatósága, ízvilága.

Körte alanyok:

Nyírlevelű körte: Kifejezetten homok talajokra ajánlott, termése nagyon apró, magja kisebb más vadkörte fajtákénál. A világon és Magyarországon is a nashi alanyául használják, hiszen oltási kompatibilitása nem mindig megbízható minden európai fajta esetében. Jól bírja a meszet és a szárazságot.

Vadkörte: A ráoltott fajták erős növekedésű, egészséges és hosszú életű fák, később fordulnak termőre. Elviselik a talaj magas mésztartalmát és az öntözetlen körülményeket, illetve az átmeneti vízborítottságot. Nem minden birs-kompatibilis fajta oltása sikeres rá, viszont minden körtefajta biztosan kompatibilis vele. 

Birs alanyok: A birsek, naspolyák és körték népszerű alanya. Korai termőrefordulást és kiváló termőképességet eredményez. A magas talajvízszintet jól elviseli, míg a szárazságot és a meszes talajt rosszul tolerálja.

Leggyakoribb birs alanyok:

‘BA 29’ – középerős növekedés, jó télállóság, jó kompatibilitás sok fajtával.

‘Quince A’ – középerős, kissé érzékenyebb, de korai termőre fordulást ad.

‘Quince C’ – gyenge növekedésű, korai termés, de jó talajt és öntözést igényel.

Egyes érzékeny fajták (pl. Bosc kobak, Vilmos) birsre csak közvetítő oltással (intermedia alany, pl. Hardy vajkörte beiktatásával) kompatibilisek.