Leírás és Paraméterek
A 'Silvergieters Schwarze' holland eredetű fekete ribiszke fajta, amelyet C. M. van der Slikke szelektált 1926-ban a 'Boskoop Giant' nevű fekete ribiszke fajta magoncai közül. Kereskedelmi forgalomba 1936-ban került, és hamar népszerű, vezető fajtává vált Nyugat-Európában. Jól alkalmazkodik a mérsékelt éghajlathoz, a hideget és a téli fagyokat kiválóan bírja. Legjobban humuszban gazdag, jó vízelvezetésű, tápanyagban bővelkedő talajokon fejlődik, de ellenállóbb a kevésbé ideális körülményekkel szemben is. A fekete ribiszke igényesebb a talajra (szerves anyagban gazdag és enyhén savas), míg a piros ribiszke toleránsabb. A meszes és pangóvizes területeket nem bírja. A tápanyagot tekintve a piros ribiszke káliumban, míg a fekete ribiszke nitrogénben gazdagabb talajt igényel. A túlzottan forró, napos helyeket, különösen a déli lejtőket kerülni kell. A fekete ribiszke érzékeny az erős napsugárzásra. Öntözni főleg a virágzás és legfőképpen a termés érlelésének időszakában szükséges.
Érési idő: Középkorai érésű, június közepétől - végétől szedhető. A fürtök bogyói nem egyszerre érnek, ezért a betakarítás több menetben történik.
Gyümölcs jellemzése: Nagy, fényes fekete bogyókat érle. Héjuk vékony, húsuk lédús, kellemesen savas-édes, erőteljesen aromásak, és magas C-vitamin-tartalmuk miatt kifejezetten értékesek. Ízük markánsan savanykás, frissítő. Jellegzetes illatuk és magas színezőanyag-tartalmuk miatt a fajtát különösen kedvelik a feldolgozóiparban.
Gyümölcs beltartalmi értékei: Igen sok vitamint tartalmaz: C-vitamin 80-300 g, P-vitamin 500-3800 mg%, provitamin A (karotin) 0,14-2 mg, B1 vitamin (tanin) 0,04 mg%, B2 vitamin 0,06 mg%. Átlagosan 4-13 % cukrot, főleg szőlőcukrot (glükóz), gyümölcscukrot (fruktóz) és kevés nádcukrot (szaharóz) tartalmaz. Értékes az ásványi só összetétele, különösen gazdag káliumban, magnéziumban és vasban. A fekete ribiszke vitamin-tartalma 3-5-ször nagyobb, mint a piros ribiszkéé. A fekete ribiszke a vitamin-, antioxidáns- és flavonoidtartalom révén kiváló immunerősítő és egészségmegőrző hatású.
Hajtásrendszer jellemzése: Bokor habitusa középerős növekedésű, zárt, de jól kezelhető formájú. Hajtásai egyenesek, szürkésbarnák, fiatal korban erőteljes növekedést mutatnak. A termőrészek főként az előző évi vesszőkön alakulnak ki, ezért a rendszeres ifjító metszés elengedhetetlen. Levelei, hajtásai, vesszői nagyon illatosak.
Termőképesség jellemzése: Nagyon korán termőre forduló, rendszeresen és bőven terem. Termésmennyisége hosszú éveken át kiegyensúlyozott, akár 4–6 kg termést is adhat bokronként.
Porzói: Öntermékeny
Kártevői, betegségei: Jó ellenállóság jellemzi, különösen a lisztharmat és a levélbetegségek ellen. Gondos metszéssel és megfelelő tápanyag-utánpótlással hosszú életű bokor nevelhető. Időnként levéltetvek és ribiszkemoly megjelenése figyelhető meg, ellenük a rendszeres megfigyelés és megelőző növényvédelem javasolt.
Felhasználása: Friss fogyasztásra, lekvár, dzsem, gyümölcslé és szörp készítésére kiváló, aromája feldolgozva még intenzívebb. Színezőanyagai miatt természetes színezékként is alkalmazható. Fagyasztásra is alkalmas, mivel aromáját és tápértékét jól megőrzi.
Előnye: Magas C-vitamin-tartalmú, antioxidánsokban gazdag, jól termékenyülő és ellenálló fajta. Megbízható termőképessége és kiváló ízvilága miatt mind a hobbikertészek, mind a termesztők számára ideális választás.
Gyógyhatása
A fekete ribiszke rendszeres fogyasztása erősíti az immunrendszert, javítja a vérkeringést, segíti a máj és a vesék működését. Magas antocián- és polifenol-tartalma miatt gyulladáscsökkentő hatású, segít a sejtek öregedési folyamatainak lassításában. A levelekből készült tea vízhajtó és méregtelenítő hatású, enyhítheti az ízületi panaszokat és a reumát.
A fekete ribiszke metszése:
Alakító metszés: Frissen ültetett növények esetében az ültetés után metssze vissza az összes hajtást a felére, hogy ösztönözze az erőteljesebb elágazódást. Hagyjunk meg 3-5 erős, egészséges hajtást, amelyek a bokor vázát fogják képezni, a többit pedig vágjuk ki tőből.
Fenntartó metszés: A fekete ribizli a fiatal, 1-2 éves hajtásokon terem a legbőségesebben, ezért a 3-4 évesnél idősebb vesszők közül válasszunk ki 3-4 db termővesszőt, a többit pedig távolítsuk el tőből. Az idős vesszők sötétbarna színűek, míg a fiatalabbak világosbarna színűek, így jól megkülönböztethetőek. A fiatalabb hajtásokat hagyjuk metszetlenül. A fenntartó metszés legjobb időpontja, ha közvetlenül rügyfakadás előtt metszünk. Valamint távolítsuk el azokat az ágakat, amelyek befelé nőnek, keresztezik egymást vagy túl sűrűvé teszik a bokrot. A bokor belsejének szellősnek kell lennie, hogy a fény eljusson a bogyókhoz, és csökkenjen a gombás betegségek kockázata.
A feltöltött képek a növények legjellemzőbb tulajdonságait, habitusát és/vagy kifejlett állapotát mutatják be, ezért nem minden esetben az adott példányról készült fotók láthatók.
Mivel a növények megjelenése és fejlettsége évszakonként változhat, mindig az aktuális időszaknak megfelelő állapotú növényt tudjuk küldeni!