Ribes Piros Ribizke Vessző Jonkheer van Tets

A 'Jonkheer van Tets' piros ribiszke (Ribes rubrum 'Jonkheer van Tets') az egyik legelterjedtebb és legkedveltebb korai érésű piros ribiszkefajta, amely kiváló terméshozama és gyümölcseinek minősége miatt vált népszerűvé a házi kertekben és a kereskedelmi termesztésben egyaránt. A fajtát J. Maarse állította elő 1931-ben Hollandiában, Shellinkhoutban, a 'Fay's Prolific' szabad virágzású magoncaiból. 

A ‘Jonkheer van Tets’ egy holland nemesítésű fajta, jelentős termesztési múlttal. A cserje napos, fényes fekvést kedvel, de félárnyékban is megél, és jó vízelvezetésű, humuszos talajban fejlődik a legjobban. A bokor erős növekedésű, felfelé törő habitussal és mérsékelten sűrű ágrendszerrel.  Vázágai erősek. Sok alapi hajtást hoz, vagyis felújuló képessége kiváló. Levelei élénkzöldek, közepes méretűek, jellemzően három karéjúak. Virágai aprók, fürtökben nyílnak tavasszal, és ezekből fejlődnek a bogyók.

Érési ideje: Korai vagy közép‑korai érésű fajta: Magyarországi források szerint a bogyók június végén - július elején érnek be.

Gyümölcs jellemzése: A bogyók nagy, gömbölyű, élénkpiros színűek, lazán állnak a fürtökön. Ízük kellemesen savanykás, tipikus ribiszke-aromával, ami friss fogyasztásra, de feldolgozásra is nagyon vonzó. Fürtjében a bogyók egyszerre érnek be. Fürtjei a fiatal termőrészeken hosszúak, az idősebb hajtásokon jelentősen rövidülnek. 

Élettani hatásai: Kiváló C-vitamin forrás, amely erősíti az immunrendszert, segíti a kollagén termelést (fontos a bőr, ízületek, csontok egészségéhez), és növeli a vas felszívódását a szervezetben. Tele van erős antioxidánsokkal, például flavonoidokkal, antociánokkal (ezek adják a piros színt) és polifenolokkal, melyek védik a sejteket a szabad gyökök okozta károsodástól, csökkentik az oxidatív stresszt. A káliumtartalma segít a vérnyomás szabályozásában. A pektin (egyfajta rost) segíti a koleszterinszint csökkentését, és az antioxidánsok javítják az erek állapotát.

Termőképessége: Bőtermő fajta, stabil hozamot ad. A fürtök hossza és a bogyók mérete miatt sok termesztő kedveli.

Kártevői, betegségei: Jó betegség-ellenállósággal rendelkezik, különösen a lisztharmatra kevésbé érzékeny. Levéltetű kártétel előfordulhat. A rendszeres metszés és a jó levegőáramlás csökkenti a fertőzés kockázatát.

Felhasználása: A ribizli kiváló friss fogyasztásra, de alkalmas lekvár, dzsem, gyümölcsszörp, sütemény alapanyagként, valamint fagyasztásra is.

A piros ribiszke metszése:

A piros ribiszke a kétéves (tavalyelőtti) és annál idősebb vesszőkön hozza a termés zömét, nem az egyéveseken, mint a fekete ribiszke. Ezt a különbséget fontos figyelembe venni a metszésnél.

Alakító metszés: Frissen ültetett növények esetében az ültetés után metssze vissza az összes hajtást a felére, hogy ösztönözze az erőteljesebb elágazódást. Hagyjunk meg 3-5 erős, egészséges hajtást, amelyek a bokor vázát fogják képezni, a többit pedig vágjuk ki tőből.

Fenntartó metszés: A cél a bokor szellőssé tétele és a legtermőképesebb (2-3 éves) ágak megtartása. A fenntartó metszés legjobb időpontja, ha közvetlenül rügyfakadás előtt metszünk. Hagyjon meg elegendő számú 2-3 éves (tavalyelőtti) főágat. A piros ribiszke a rajtuk lévő rövid termőrészeken (termőalapon) hozza a bogyókat. Valamint távolítsuk el azokat az ágakat is, amelyek befelé nőnek, keresztezik egymást vagy túl sűrűvé teszik a bokrot. A bokor belsejének szellősnek kell lennie, hogy a fény eljusson a bogyókhoz, és csökkenjen a gombás betegségek kockázata.