Ribes uva-crispa Hinnonmaki gelb- Egres, köszméte sárga K2 30/40

A Ribes uva-crispa - köszméte (népies nevein: egres, piszke, büszke, pöszméte) az európai kontinens hűvösebb, csapadékosabb területeiről származik, jól alkalmazkodott a Kárpát-medence klímájához is. Jó vízmegtartó képességű, tápanyagban gazdag talajokon fejlődik a legjobban, de közepes körülmények mellett is biztonságosan terem. A napos fekvést részesíti előnyben, félárnyékban is termeszthető, hűvösebb kertekben pedig különösen jól viseli a téli hideget.

Az ‘Invicta’ fajta nemesítésére 1967-ben került sor Angliában, Kent megyében, és a fajta létrehozásakor a híres német 'Resistenta' fajtát használták fel szülőként, amelytől az 'Invicta' a gombás betegségekkel - főleg lisztharmattal - szembeni kiváló ellenállóságát örökölte. Gyökérzete jól elágazó, a középmély rétegeket is átszövi. A bokor erőteljes és gyors növekedésű, felfelé törő habitusú, sűrű ágrendszerrel. Vesszői erősek, hosszúak és erősen tüskések. Levelei középzöldek, matt felületűek, három–öt karéjú szerkezettel. Virágai tavasszal, többnyire áprilisban jelennek meg, zöldes árnyalatúak és jól kötődnek.

Érési ideje: Középkorai fajta, általában június végén - július elején szedhető.

Gyümölcs jellemzése: A bogyók közepesnél nagyobb méretűek, éréskor zöldessárga színűek, napos oldalán enyhén aranyba hajló árnyalattal. Héja közepesen vastag, húsa lédús, üdítően savanykás, kifejezetten intenzív ízű. A fajta különösen kedvelt nagy gyümölcsmérete és nagyon jó eltarthatósága miatt.

Élettani hatásai: Termése gazdag A-, B1- és C-vitaminban, szerves savakban és antioxidáns hatású flavonoidokban. Az antioxidáns hatású anyagok védik a sejteket a szabad gyökök okozta károsodástól, csökkentik az oxidatív stresszt, és segítenek a krónikus betegségek (például szívbetegségek, bizonyos rákos megbetegedések) kockázatának csökkentésében. A káliumtartalma segít a vérnyomás szabályozásában. A rostok és az antioxidánsok együttesen hozzájárulnak a koleszterinszint csökkentéséhez és az érelmeszesedés megelőzéséhez. Pektintartalma magas.

Termőképessége: Kiemelkedően bőtermő fajta, nagy, egyenletes hozamot ad évről évre. A termés mennyisége megfelelő metszéssel tovább növelhető. Jó kötődési hajlama miatt hűvösebb tavaszokon is megbízható.

Kártevői, betegségei: Rezisztencia jellemzi az amerikai lisztharmattal szemben, ami az egyik legfontosabb tulajdonsága. Időnként levéltetvek vagy levélmolyok megjelenhetnek, de ritkán okoznak jelentős kárt. Általánosságban egy nagyon strapabíró fajta.

Felhasználása: Friss fogyasztásra, süteményekbe, gyümölcslevesekhez, kompótokba és lekvárokba kiváló. Kivételesen jó dzsem- és zseléalapanyag, valamint fagyasztva is jól tartja a minőségét. A savanykás íz kedvelőinek különösen ajánlott.

A köszméte metszése:

A köszméte főként az egy-, két- és hároméves gallyakon hozza a legszebb gyümölcsöket, ezért a metszés célja a korona megújítása és a fény bejutásának biztosítása. A fiatalító és ritkító metszés célja, hogy a bokor belseje ne sűrűsödjön be, mert ez csökkenti a terméshozamot. A 3–4 éves, elöregedő vesszőket érdemes tőről kivágni, a fiatal, erős hajtásokat pedig meghagyni. A meghagyott éves vesszőket (egyéves hajtásokat) harmadukkal vágja vissza, ezzel serkentve az oldalirányú elágazódást és a termőrügyek képződését. A gyengébb vesszőket érdemes rövidebbre vágni. A túl hosszú vesszők visszavágása növeli a bogyók méretét és mennyiségét.