Ribes uva-crispa 'Piros ízletes' MT - Egres piros magastörzsű

A Ribes uva-crispa - köszméte (népies nevein: egres, piszke, büszke, pöszméte) az európai kontinens hűvösebb, csapadékosabb területeiről származik, jól alkalmazkodott a Kárpát-medence klímájához is. A hűvös, tápanyagban gazdag, jó vízellátottságú talajokat kedveli, de közepes körülmények mellett is biztonságosan terem. Félárnyékot is jól visel, de napos helyen adja a legédesebb termést. A meszes, kötött talajokat is tolerálja, és a rendszeres öntözést meghálálja.

A ‘Piros ízletes’ magyar szelekció, régóta termesztett fajta. Gyökérzete közepesen mélyre hatoló, jól elágazó, jó szárazságtűrést biztosít. A bokor közepesen erős vagy gyenge növekedésű, szétterülő habitusú, viszonylag vékony, kissé íves vesszőket fejleszt, tüskéi közepesen sűrűek. Lombja középnagy levelekből áll, amelyek három-ötkaréjúak, élénkzöld színűek. Virágai kicsik, zöldes árnyalatúak, tavasszal, gyakran áprilisban nyílnak, fürtökben helyezkednek el.

Érési ideje: Hazai viszonyok között többnyire június végétől érik, egyenletesen.

Gyümölcs jellemzése: A bogyók nagyok (5 g), körte vagy csepp alakúak, héja vékony, de erős, kissé hamvas, molyhos felületű. Színük éretten telt, mély piros. Húsuk sárgás-piros, lédús, kifejezetten aromás és édes-savanykás ízű, amely friss fogyasztásra és feldolgozásra is kiemelkedően alkalmassá teszi. A héj jó szállíthatóságot biztosít, bár éretten sérülékeny. Az érés előrehaladtával gyorsan lehullik.

Élettani hatásai: Termése gazdag A-, B1- és C-vitaminban, szerves savakban és antioxidáns hatású flavonoidokban. Az antioxidáns hatású anyagok védik a sejteket a szabad gyökök okozta károsodástól, csökkentik az oxidatív stresszt, és segítenek a krónikus betegségek (például szívbetegségek, bizonyos rákos megbetegedések) kockázatának csökkentésében. A káliumtartalma segít a vérnyomás szabályozásában. A rostok és az antioxidánsok együttesen hozzájárulnak a koleszterinszint csökkentéséhez és az érelmeszesedés megelőzéséhez. Pektintartalma magas.

Termőképessége: Bőtermő fajta. Megfelelő tápanyagellátás mellett rendkívül stabilan terem, a bokor évente nagy mennyiségű, egyöntetű méretű bogyót hoz. A megfelelő gyümölcsméret eléréséhez rendszeres metszést igényel.

Kártevői, betegségei: A fajta általánosságban jól ellenáll a lisztharmatnak, amely a köszméténél gyakori probléma. Időnként levéltetvek, atkák vagy ribiszke-levélmoly károsíthatják, de jó kondícióban tartva ritkán okoznak jelentős gondot.

Felhasználása: Friss fogyasztásra, süteményekhez, gyümölcslevesekhez, lekvárnak, dzsemnek, szörpnek, illetve fagyasztásra kiváló. Magas pektintartalma miatt befőzésnél természetes sűrítőként viselkedik.

A köszméte metszése:

A köszméte főként az egy-, két- és hároméves gallyakon hozza a legszebb gyümölcsöket, ezért a metszés célja a korona megújítása és a fény bejutásának biztosítása. A fiatalító és ritkító metszés célja, hogy a bokor belseje ne sűrűsödjön be, mert ez csökkenti a terméshozamot. A 3–4 éves, elöregedő vesszőket érdemes tőről kivágni, a fiatal, erős hajtásokat pedig meghagyni. A meghagyott éves vesszőket (egyéves hajtásokat) harmadukkal vágja vissza, ezzel serkentve az oldalirányú elágazódást és a termőrügyek képződését. A gyengébb vesszőket érdemes rövidebbre vágni. A túl hosszú vesszők visszavágása növeli a bogyók méretét és mennyiségét.