Rosa mix - Bokorrózsa 2l

A Rosa - rózsák nemzetsége a rózsafélék családjának (Rosaceae) névadója, amelybe több mint 100–150 fás szárú, évelő faj és több tízezer nemesített fajta tartozik. A rózsák megjelenése rendkívül változatos: léteznek alacsony, kompakt törperózsák, felálló szárú cserjék és akár 7 méter magasra kúszó fajták is.  A vadrózsák eredetileg az északi félteke mérsékelt égövi területein honosak (Ázsia, Európa, Észak-Amerika és Északnyugat-Afrika), a legnagyobb fajgazdagság Nyugat-Kínában tapasztalható. Gyakran fordulnak elő nyílt erdőkben, mezőkön, folyópartokon és útszéleken. A legtöbb rózsa a napsütötte, nyílt helyeket kedveli. A jó vízelvezetésű, de nedvességtartó, humuszban gazdag, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású (pH 6,5–7) talajban fejlődnek a legjobban Espace pour la vie. Bár jól alkalmazkodnak, a pangó vizet nem bírják.

A rózsa az egyik legrégebben kultúrába vont dísznövény; Kínában már körülbelül 5000 évvel ezelőtt megkezdődött a kerti termesztése. Az ókori rómaiak, görögök és föníciaiak is nagy becsben tartották: gyógyászati célokra, parfümkészítésre és ünnepek alkalmával használták. Európába a keresztes hadjáratok során jutottak el újabb fajták, de a mai modern rózsák korszaka 1867-ben, az első teahibrid megjelenésével vette kezdetét.

A bokorrózsák gyökérzete mélyre hatoló, erőteljes, határozottan felfelé törekvő növekedésű, lombhullató cserjék. Száraik vastagok, merevek és erősen fásodóak, dúsan elágaznak, és tövisekkel borítottak. Leveleik több levélkéből összetettek, bőrneműek, sötétzöldek és fényesek, a betegségeknek ellenálló fajtáké hosszabb ideig egészséges marad. Egyenes virágzati szárakat növesztenek, melyek végén jellemzően egyetlen, magányos virág díszlik. Ritka esetekben előfordulhat 2-3 bimbó is egy száron, de a domináns látványt az egyetlen, uralkodó virágfej adja, ezért a legalkalmasabbak vágott virágnak. Virágaik formája rendkívül változatos, az egyszerűtől a teltig, színeik a fehértől a sárgán és rózsaszínen át egészen a mélybordóig és lilás árnyalatokig terjednek. A virágok általában erős illatot árasztanak, ami a rózsák klasszikus báját adja. A nemesítői munka a bokorrózsáknál az illat és a forma tökéletesítésére összpontosul. A virágzás hullámokban történik. Az első, júniusi „fővirágzás” a legdúsabb. Ezt követi egy rövid pihenőidőszak (amíg a növény új hajtásokat nevel), majd augusztus végén és szeptemberben jön a második nagy hullám. Egy-egy virágfej meglepően tartós, akár 10-14 nap. Vázában 7-10 napig is eltarható. Termésük a csipkebogyó, amely szintén díszítő értékű és madarak számára táplálék.

Virágszín: változatos, a hófehértől a mélybordóig.

Virágzási idő: fővirágzás június, de remontál augusztus-szeptemberben

Magasság: 100–180 cm, fajtától és metszéstől függően

Igényei: Napos fekvésben fejlődik legszebben, bőséges virágzáshoz legalább napi 6-8 óra közvetlen napfényre van szüksége. Jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag talajt igényel. Rendszeres öntözés és tápanyag-utánpótlás mellett dúsan virágzik. A legtöbb bokorrózsa 20-25°C között virágzik a legszebben. A 35°C feletti hőségben a virágok kisebbek lesznek és gyorsabban elnyílnak.

Fenntartási munkái: Tavasszal metszést igényel a bokor formálása és a virágzás serkentése érdekében. Az általános elv: kora tavasszal a fagyok elmúltával az ágakat vágjuk vissza 2-4 rügyre. Az elnyílt virágokat folyamatosan el kell távolítani, hogy új bimbók fejlődjenek. Ősszel érdemes visszavágni a beteg vagy túl sűrű hajtásokat. Rendszeres tápanyag-utánpótlást (istállótrágyát, komposztot vagy rózsa-tápoldatot) igényelnek.

Felhasználása: Szoliterként, vegyes ágyásokban, sövényként vagy rózsaágyak fő díszeként egyaránt alkalmazható. Illatos virágai vágott formában is kedveltek. Terápiás és szenzoros kertek elmaradhatatlan növénye.

Érdekességek a rózsáról:

Keleti kertek: Kínában már i. e. 500-ban Konfuciusz is írt a császári kertek rózsáiról. Mezopotámiában és Perzsiában a rózsa a paradicsomi kertek központi eleme volt, a tisztaság és a spirituális tudás jelképeként.

Görög-római világ: A görögöknél Aphrodité, a rómaiaknál Vénusz, a szerelem istennőjének virága. Rómában a luxus szimbólumává vált: a lakomákon rózsaszirmok hullottak a mennyezetről, és a padlót is szőnyegként borították vele. Innen ered a Sub Rosa ("a rózsa alatt") kifejezés is: amit egy rózsával díszített teremben mondtak el, az titok maradt.

Kereszténység: A középkorban a fehér rózsa Szűz Mária tisztaságát, a vörös pedig Krisztus kiontott vérét és a mártírok áldozatát jelképezte. A Rózsafüzér (rosarium) elnevezése is innen ered: imádságokból font szellemi koszorút jelent.

Iszlám: Az iszlám misztikában a rózsa Mohamed próféta könnyeiből vagy verejtékéből fakadt, így a spirituális felemelkedés és az isteni szépség megtestesítője.

Rózsák háborúja: A leghíresebb történelmi példa az angol trónért vívott harc a York-ház (fehér rózsa) és a Lancaster-ház (vörös rózsa) között. A béke jelképeként született meg a Tudor-rózsa, amely a két színt egyesíti.

Szerelmi jóslás: A néphitben a rózsa a vágy és a hűség virága. Sok kultúrában a lányok rózsaszirmot tettek a párnájuk alá, hogy megálmodják jövendőbelijüket.

Népi patika: A csipkebogyót és a rózsaszirmot évezredek óta használják a népi gyógyászatban. A rózsavíz és a rózsaolaj nemcsak szépítőszer volt, hanem gyulladáscsökkentőként és a "szív vidámítójaként" (melankólia ellen) is alkalmazták.

Magyar népművészet: A magyar hímzésvilág (pl. matyó vagy kalocsai) egyik leggyakoribb motívuma, ahol a kiteljesedett nőt, a szépséget és az életerőt szimbolizálja.