Rosa mix - terülő, talajtakaró ágyásrózsa K2 20/40

A Rosa - rózsák nemzetsége a rózsafélék családjának (Rosaceae) névadója, amelybe több mint 100–150 fás szárú, évelő faj és több tízezer nemesített fajta tartozik. A rózsák megjelenése rendkívül változatos: léteznek alacsony, kompakt törperózsák, felálló szárú cserjék és akár 7 méter magasra kúszó fajták is.  A vadrózsák eredetileg az északi félteke mérsékelt égövi területein honosak (Ázsia, Európa, Észak-Amerika és Északnyugat-Afrika), a legnagyobb fajgazdagság Nyugat-Kínában tapasztalható. Gyakran fordulnak elő nyílt erdőkben, mezőkön, folyópartokon és útszéleken. A legtöbb rózsa a napsütötte, nyílt helyeket kedveli. A jó vízelvezetésű, de nedvességtartó, humuszban gazdag, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású (pH 6,5–7) talajban fejlődnek a legjobban Espace pour la vie. Bár jól alkalmazkodnak, a pangó vizet nem bírják.

A rózsa az egyik legrégebben kultúrába vont dísznövény; Kínában már körülbelül 5000 évvel ezelőtt megkezdődött a kerti termesztése. Az ókori rómaiak, görögök és föníciaiak is nagy becsben tartották: gyógyászati célokra, parfümkészítésre és ünnepek alkalmával használták. Európába a keresztes hadjáratok során jutottak el újabb fajták, de a mai modern rózsák korszaka 1867-ben, az első teahibrid megjelenésével vette kezdetét.

A parkrózsák alacsony, zömök, sűrű, terebélyes, jól elágazó növekedésű, lombhullató cserjék. Száraik vékonyabbak, de rendkívül rugalmasak és sűrűn helyezkednek el. Ez a sűrű elágazódás teszi lehetővé, hogy a növény teljesen kitöltse a rendelkezésére álló teret. A leveleik általában kicsik, több levélkéből összetettek, de nagyon sűrűn borítják a hajtásokat, így virágzás nélkül is szép, zárt zöld felületet adnak. A virágzati szár végén csoportokban, tömegesen jelennek meg a bimbók. Egyetlen száron gyakran 5-15, vagy akár még több virág is nyílhat egyszerre vagy egymás után. A virágok mérete általában kisebb (4-8 cm), mint a bokorrózsáké. Lehetnek egyszerűek, félteltek vagy teltek, enyhe és intenzaven illatosak is. Az ágyásrózsák (különösen a Floribunda és Polyantha csoportok) folytonvirágzók: az elnyíló virágok mellett folyamatosan jelennek meg a bimbók, így nyílnak az újak virágok, így a bokor szinte sosem marad dísz nélkül júniustól a fagyokig. A parkrózsák kategóriájába tartoznak bizonyos régi, hagyományos fajták és vadrózsa-hibridek is, melyek egy része csak egyszer virágzik (május végén, júniusban), de akkor olyan elképesztő mennyiségben, hogy a levelek sem látszanak a virágoktól. Gyakran dekoratív csipkebogyó termést érlelnek őszre, ami egész télen a növényen marad.

Virágszín: változatos, a hófehértől a mélybordóig.

Virágzási idő: május-júniustól folyamatosan a fagyokig

Magasság: 40–100 cm, fajtától és metszéstől függően

Igényei: Napos fekvésben fejlődik legszebben, bőséges virágzáshoz legalább napi 6-8 óra közvetlen napfényre van szüksége. Jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag talajt igényel. Rendszeres öntözés és tápanyag-utánpótlás mellett dúsan virágzik. 

Fenntartási munkái: Nincs szükség olyan drasztikus visszavágásra. Tavasszal inkább csak formázzuk a bokrot és távolítsuk el a gyenge vagy elfagyott részeket. Az ágyásrózsák hajlamosak az "öntisztulásra" (maguktól ledobják a szirmokat), de ha az egész elnyílt fürtöt levágod az első egészséges levélig, sokkal gyorsabban indítanak újabb virágbimbós hajtásokat. Mivel sok virágot hoznak egyszerre, a vízigényük a virágzási csúcsokon megnő. Ha ilyenkor  nem kapnak elég vizet, a bimbók leszáradnak (besülnek). Általában ellenállóbbak a betegségekkel szemben, mint a bokorrózsák. Minden évben tavasszal juttassunk ki a tápanyagdús szervestrágyát vagy hosszú lebomlású műtrágyát. A tűző napra ültetett növény a nyári forróságban csak rendszeres öntözés mellett virágzik bőségesen.

Felhasználása: Kiválóak nagyobb kerti felületek, ágyások egységes kitöltésére. Alacsony termetük miatt utak mentén, kerítések előtt vagy kerti tavak környékén szegélynövénynek ideálisak. Nyírt vagy nyíratlan jelzősövénynek is alkalmasak. Remekül mutatnak évelő növények (pl. levendula, zsálya) társaságában, mivel a sűrű rózsabokor jó kontrasztot ad a lazább szerkezetű növényeknek.

Érdekességek a rózsáról:

Keleti kertek: Kínában már i. e. 500-ban Konfuciusz is írt a császári kertek rózsáiról. Mezopotámiában és Perzsiában a rózsa a paradicsomi kertek központi eleme volt, a tisztaság és a spirituális tudás jelképeként.

Görög-római világ: A görögöknél Aphrodité, a rómaiaknál Vénusz, a szerelem istennőjének virága. Rómában a luxus szimbólumává vált: a lakomákon rózsaszirmok hullottak a mennyezetről, és a padlót is szőnyegként borították vele. Innen ered a Sub Rosa ("a rózsa alatt") kifejezés is: amit egy rózsával díszített teremben mondtak el, az titok maradt.

Kereszténység: A középkorban a fehér rózsa Szűz Mária tisztaságát, a vörös pedig Krisztus kiontott vérét és a mártírok áldozatát jelképezte. A Rózsafüzér (rosarium) elnevezése is innen ered: imádságokból font szellemi koszorút jelent.

Iszlám: Az iszlám misztikában a rózsa Mohamed próféta könnyeiből vagy verejtékéből fakadt, így a spirituális felemelkedés és az isteni szépség megtestesítője.

Rózsák háborúja: A leghíresebb történelmi példa az angol trónért vívott harc a York-ház (fehér rózsa) és a Lancaster-ház (vörös rózsa) között. A béke jelképeként született meg a Tudor-rózsa, amely a két színt egyesíti.

Szerelmi jóslás: A néphitben a rózsa a vágy és a hűség virága. Sok kultúrában a lányok rózsaszirmot tettek a párnájuk alá, hogy megálmodják jövendőbelijüket.

Népi patika: A csipkebogyót és a rózsaszirmot évezredek óta használják a népi gyógyászatban. A rózsavíz és a rózsaolaj nemcsak szépítőszer volt, hanem gyulladáscsökkentőként és a "szív vidámítójaként" (melankólia ellen) is alkalmazták.