Leírás és Paraméterek
A kecskefűz Európa, Kisázsia, Észak-Ázsia, Korea, Japán területén hegyi erdőkben, kavicsgödrökben, vizek partján, erdőszéleken őshonos, 5-10 m magas, egyik legszebb barkájú bokor vagy többtörzsű kis fa.
A ’Pendula’ fajtát James Smith botanikus (1759-1848), „a skót botaniaka atyja” találta Monkwood Grove-i kertjében. 1853-ban Thomas Lang hozta forgalomba a skóciai Kilmarnockban (erre utal szinonim neve).
A különböző magasságú törzsekre oltott, függőlegesen, földig csüngő ágú fácska igen kedvelt, mutatós szoliter növény. Egész évben dekoratív, de leginkább tavasszal, amikor – március-áprilisban – a vesszők teljes hosszában ezüstszürke, sárga portokú barkák borítják be.
Könnyen nevelhető, napos helyet kedvel, talajban nem válogatós, de a laza szerkezetű, jó vízelvezetésű, humuszos, üde, semleges kémhatásún fejlődik a legszebben. Ellenálló, környezetéhez jól alkalmazkodó, a szelet, a városi klímát is elviselő fajta.
Fontos, hogy elvirágzása után a vesszőket 2-3 rügyre visszavágjuk, ennek hiányában ágai elsűrűsödnek, a levegőtlen koronában sok vessző elhal.
Jellegzetes habitusa révén a kiskertekbe, parkokba ideális, akár önállóan ültetve, akár társítva olyan növényekkel, melyek kiemelik kupolás formáját.