Leírás és Paraméterek
Származás: a japán fűz Északkelet-Kínában, Japánban, Koreában és Délkelet-Szibériában folyópartokon és nedves réteken őshonos, 2-6 m magas, lombhullató cserje.
A ’Hakuro-Nishiki’ hosszú nemesítési múlttal bíró, Japánból származó fajta, ami Európába Harry van den Laar holland botanikus révén került 1979-ben.
Habitus: kb. 1,5-2,5 m magas, dinamikusan növő, sűrű, vékony ágú, kompakt cserje vagy törzsre oltott kis fa. Lombozatát keskeny-elliptikus vagy lándzsás, 5-10 cm hosszú, kihajtáskor halvány flamingó-rózsaszín, majd zölddel márványozott krémfehér, rózsaszín tarka levelek alkotják, melyek tónusai júniustól válnak igazán intenzívvé. Őszi színük világossárga. Lombhullás után a korall-narancs szárak veszik át a díszítő funkciót.
Virág: sárga, jelentéktelen barkáit március-áprilisban, lombfakadás előtt hozza.
Talajigény: nem válogatós, de a jó vízelvezetésű, nem túl kötött, tápanyagban gazdag, üde talajon fejlődik szépen.
Fényigény: napos vagy félárnyékos, meleg helyet kedvel.
Vízigény: közepes, bár viszonylag jó szárazságtűrő, talaját ne hagyjuk kiszáradni, de a pangó víztől óvjuk.
Gondozás: könnyen nevelhető. Metszeni méretének, alakjának megőrzése, formázása és a tarkább hajtásokra való ösztönzése végett tél végén, kora tavasszal lehet.
Társítás és elhelyezés a kertben: a 'Hakuro-Nishiki' megjelenése folytán minden kertben elhelyezhető, legyen szó ázsiai típusú, mediterrán, természetközeli vagy esőkertről. Ültethetjük Szoliter: a szoliternövények olyan fák vagy cserjék, melyek egymagukban ültetve is díszesek és mutatósak. A szoliternövények jellemzően a kert központi részein helyezkednek el.
">szoliterként, cserjecsoportokba, sövényként, évelőágyásba, kerti tó partjára, de nevelhetjük dézsában is.