Sambucus nigra 'Golden Tower' - Arany levelű bodza 40-60 C4,5

A Sambucus nigra - fekete bodza Európa nagy részén, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos lombhullató cserje vagy kisebb fa. Természetes élőhelyén ligeterdőkben, erdőszéleken, patakpartokon és faluszéleken fordul elő, tápanyagban gazdag, üde talajokon. A tudományos név a latin sambucus szóból ered, amely egy ősi fúvós hangszerre utal, míg a nigra a termés érett kori fekete színére utal. A fajt Carl von Linné írta le 1753-ban.

A 'Golden Tower' ('Jdeboer001'PBR) egy holland nemesítésű fajta. A fajta nemesítője Jan de Boer holland faiskolás és 2005-ben vezették be a kereskedelmi forgalomba. Keskeny, oszlopos habitusú lombhullató cserje. A növény legfőbb dísze a mélyen szeldelt, finom textúrájú, élénk aranysárga vagy zöldessárga lombozat, amely tavasztól őszig megőrzi színét, és kiváló kontrasztot képez a kertben. Szárai felfelé törők, kevéssé elágazók. Virágai lapos ernyőkben nyílnak, krémfehérek, enyhén illatosak. Termése fekete bogyótermés, ősszel érik.

Virágszín: krémfehér

Virágzási idő: június

Magasság: 2–3 m, szélesség 0,8–1 m

Igényei: Napos vagy félárnyékos helyet kedvel, napos fekvésben lombszíne intenzívebb. Igénytelen, szinte bármilyen, átlagos vagy gazdag talajban megél, beleértve a meszes talajokat is. Fontos a jó vízelvezetés, de a nedvesebb körülményeket is tolerálja. Mérsékelt vízigényű, de a szárazságot nem viseli jól, főleg a nyári hőségben érdemes rendszeresen öntözni.

Fenntartási munkái: Metszése tavasszal vagy virágzás után javasolt, elsősorban az alak megtartása és az idősebb hajtások eltávolítása érdekében. Fiatal korban rendszeres öntözést igényel. Tavasszal komposzt vagy általános kerti tápanyag kijuttatása ajánlott.

Felhasználása: Kiváló választás modern kertekbe, előkertekbe, kis helyekre, szoliterként vagy sorba ültetve. Aranysárga lombja egész szezonban díszít, virágai és termései a beporzó rovarokat és madarakat is vonzzák.

Érdekességek a bodzáról:

A fekete bodza az európai népi kultúra egyik legmisztikusabb és legsokoldalúbb növénye. Az ókortól kezdve a középkoron át egészen a modern korig a „szegény ember patikájaként” és mágikus védelmezőként tisztelték.

1. Mágikus védelem és néphit: A bodza a népi hiedelemvilágban a védelem szimbóluma volt. Úgy tartották, hogy a ház vagy az istálló mellé ültetett bodzabokor távol tartja a gonosz szellemeket, a boszorkányokat és a villámcsapást.

A "Hulda anyó" kultusz: A germán és skandináv mitológiában a bodza Holda (vagy Frau Holle) istennő lakhelye volt, aki a házi tűzhely és a növények védelmezője. Emiatt a bodza kivágása szerencsétlenséget hozott; mielőtt mégis megkurtították volna, a favágók gyakran bocsánatot kértek a bokortól.

Szent fa: Sok helyen úgy vélték, ha valaki kalapot emel a bodza előtt, azzal a benne lakozó jótékony szellemeket tiszteli meg.

2. A "Szegény ember patikája": Mielőtt a modern orvostudomány kialakult volna, a bodza volt az egyik legfontosabb gyógynövény a paraszti háztartásokban. Azt mondták: "A bodza minden részében orvosság van."

Virág (Bodzatea): Izzasztó, lázcsillapító és vizelethajtó hatása miatt megfázás és influenza ellen használták.

Bogyó: Vitaminpótlásra és hashajtóként alkalmazták, de lekvárt és bort is készítettek belőle a téli immunerősítéshez.

Levél és kéreg: Külsőleg sebek tisztítására, duzzanatok lohasztására használták borogatásként.

3. Kézművesség és játék: A bodza hajtásainak közepe puha, szivacsos béllel van kitöltve, ami könnyen eltávolítható. Ez adta a növény technikai jelentőségét:

Bodzafurulya: A bél kihúzása után üreges csövet kaptak, amiből a pásztorok furulyát, a gyerekek pedig bodzapuskát (egyfajta légpuskát vagy köpőcsövet) készítettek.

Festőnövény: A bogyók levével gyapjút és bőrt festettek sötétkékre vagy lilára. Az ókorban a nők a szemöldökük festésére is használták.

4. Gasztronómiai hagyományok

A bodza a mai napig a vidéki gasztronómia szerves része. Készítenek a mai napig belőle bodzaszörpöt, bodzabort és pálinkát, de virágát palacsintatésztába mártva kisütik, mely hazánkban egy hagyományos csemege.