Sedum Matrona- Varjúháj CS9

A varjúhájak - Sedum a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába tartoznak, és rendkívül széles elterjedésű nemzetséget alkotnak. A világ mérsékelt égövi és szubtrópusi területein honosak, megtalálhatók Európa sziklás hegyvidékein, Ázsia szárazabb dombvidékein, Észak- és Dél-Amerika préri- és sivatagos régióiban, sőt még Afrika egyes területein is. A Sedum nemzetség több száz fajt számlál, melyek között alacsony, párnás évelők, talajtakaró (kúszónövény) fajok és magasabb, bokros habitusú változatok is előfordulnak. Jellemzőjük, hogy a szélsőséges környezeti viszonyokat – szárazság, szegényes talaj, erős napsütés – kiválóan tűrik, így a természetben a sziklahasadékok, kőtörmelékes lejtők, falrepedések gyakori lakói. Az alapfaj (Sedum telephium) a népi gyógyászatban sebek gyógyítására, gyulladáscsökkentésre használt növény volt.

A ‘Matrona’ a német nemesítő Ernst Pagels munkásságához kötődik, aki a 20. század második felében sok kiváló évelőfajtát hozott létre, kifejezetten díszkerti célokra. A ‘Matrona’ elnevezés a latin „matrona” szóból ered, amely előkelő, tekintélyt sugárzó nőre utal, jól kifejezve a növény robusztus, méltóságteljes megjelenését. Ernst Pagels 1980-as évekbeli szelekciója, amelyet a kertészetek gyorsan átvettek Európa-szerte, különösen stabil növekedése és erőteljes színei miatt. Erős növekedésű, bokrosodó habitusú, 50–60 cm magas évelő. Szárai vöröses árnyalatúak, mereven felfelé törők. Húsos, kerekded levelei hamvaszöldek, lilás szegéllyel, ami különleges kontrasztot ad a sötétebb hajtásoknak. Lapos ernyős virágzatai tömegesen nyílnak, és tömör szerkezetükkel hosszan díszítenek.

Virágszín: Rózsaszínből mély rózsaszínbe hajló, majd száradás után barnásvörös.

Virágzási idő: Július - szeptember

Magasság: 50–70 cm.

Igényei: Meleg- és napfénykedvelő, szárazságtűrő növény. Jól érzi magát laza szerkezetű, jó vízáteresztő talajban, ahol a pangó víz nem okoz problémát. Tápanyagban szegény talajon is szépen fejlődik.

Fenntartási munkái: Igénytelen és hosszú életű évelő. Tavasszal célszerű az elszáradt hajtásokat tőből visszavágni. Ritkán igényel tőosztást, de ha túl sűrűvé válik, 5–6 évente érdemes megújítani.

Felhasználása: Nagyon mutatós évelőágyásokban, vegyes szegélyekben, szárazságtűrő évelő kertekben és sziklakertekben. Különösen szépen harmonizál díszfüvekkel és más késő nyári virágzó évelőkkel. Vágott és szárított virágként is felhasználható.

Pozsgás növény

A pozsgás növény más néven szukkulens növények, melyek víztartó szövettel/szervvel rendelkeznek: a leveleik, száraik vagy gyökereik megvastagodottak, hétköznapi nyelvhasználatban "húsosak"-ká válnak, melyekben lévő speciális sejtekben képesek vizet tárolni. Ezek a növények a vízhiányos, meleg, száraz vagy félsivatagi környezethez alkalmazkodtak, így képesek átvészelni a száraz, csapadékmentes időszakokat. Ilyen növények például: kaktusz félék, kövirózsa félék, varjúháj félék stb.