Skimmia japonica - Bogyós dérbabér

A Skimmia japonica - japán dérbabér Japánban, a Kuril-szigeten, Nansei-Shotoban, Primorye-ban, Szahalinban és Tajvanon honos. Természetes élőhelyén hegyvidéki erdők aljnövényzetében fordul elő, ahol árnyas, nedves környezetben érzi jól magát. A faj a mirtuszfélék (Rutaceae) családjába tartozik, és a 19. században került be Európába dísznövényként és hamar népszerű lett árnyékkedvelő, örökzöld cserjeként. A nemzetségnév, Skimmia, a japán „shikimi” szóból ered, amely az aromás levelekre utal. A japonica a japán származásra utal. (A Skimmia tudományos nemzetségnév a shikimi (シキミ, 樒) latinosítása, ami az Illicium anisatum (csillagánizs) japán neve, valamint a miyama shikimi (ミヤマシキミ, 深山樒) a Skimmia japán neve.)

A ‘Temptation’ fajtát Hollandiában nemesítették. A wageningeni egyetemen több mint 20 évnyi szelekciós munka eredményeként választotta ki a nemesítő 2005-ben, célzottan a megbízható bogyótermelés és a kompakt habitus elérése érdekében. Kompakt, lassú növekedésű, örökzöld cserje. Levelei bőrszerűek, fényes sötétzöldek, összezúzva aromás illatúak. Ősszel hozza tömött, bíbor vagy sötétpiros virágrügyeit, amelyek a télen át is díszítenek. Tavasszal (április-májusban) ezek a rügyek apró, csillag alakú, krémesen fehér, illatos virágként nyílnak ki. A virágzást ezután nagy tömegű, fényes, élénkpiros bogyók követik, amelyek a tél nagy részében a növényen maradnak, és gyakran a következő tavaszi virágzással egy időben is láthatóak. A növény kétlaki, tehát külön hím és nő ivarú egyedi vannak. Ezért nőivarú egyedek ősszel piros, csonthéjas bogyókat érlelnek akkor, ha közelben hímivarú egyed is van. A hímivarú cserje általában nagyobb és illatosabb virágokkal rendelkezik, míg a nőivarú cserje hajlamos szétterülni. A kifejlődött bogyók mergezőek! Ez a fajta hím- és nőivarú virágokat is tartalmaz (hermafrodita), így porzó növény nélkül is hoz bogyókat, bár egy közeli hím egyed (pl. 'Rubella' vagy 'Kew Green') növelheti a terméshozamot.

Virágszín: Bimbóban mélybordó, kinyílva fehér

Virágzási idő: Kora tavasz

Magasság: 0,8–1 méter

Igényei: Félárnyékos, árnyékos helyet kedvel, savas kémhatású, humuszban gazdag, jó vízáteresztő talaj szükséges számára. Meszes talajon levelei sárgulhatnak. Mérsékelt vízigényű, szárazságtűrése gyenge.

Fenntartási munkái: Az elnyílt virágzatokat tavasszal célszerű eltávolítani. Metszést nem igényel, de formája alakítható. Hideg, száraz téli szelek ellen védeni ajánlott.

Felhasználása: Félárnyékos előkertbe, árnyékos ágyásokba, savanyú talajt igénylő növényekkel összeültetve (Rhododendron Azalea, babérhanga, fürtöshanga, csarab stb.)  és konténeres beültetésbe is kiváló választás. Bimbóinak bordós színe téli dekorációban is kiemelkedő díszítőértékű.