Növények
Kert és Otthon
Növényvédő szer
Öntözéstechnika
Szivattyúk
Kertészeti és barkácsgépek
Kézi locsolás
Tótechnika
Leírás és Paraméterek
A Spiraea japonica - japán gyöngyvessző a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik. Kelet-Ázsiában, főként Japán, Kína és Korea területén fordul elő 1500 m tengerszint feletti magasságig. Jellemzően napos, nyílt cserjésekben, hegy- és dombvidéki lejtőkön, patakpartok közelében és erdőszéleken él. Közepes nedvességtartalmú, jó vízelvezetésű vályogtalajokon él. Megtelepedése után a szárazabb talajokhoz is alkalmazkodik. A nemzetségnév a görög speira („koszorú, füzér”) szóból ered, ami a virágzatok füzérszerű, tömött megjelenésére utal. A fajnév Japánra utal, ahonnan az alapfaj származik. A fajt Carl von Linné írta le 1753-ban.
Az ‘Anthony Waterer’ fajtára Anthony Waterer kertész fedezte fel a Spiraea x bumalda egy spontán változataként a Knap Hill Faiskolában (Anglia, Woking), melynek tulajdonosa volt. A fajtát 1890 körül mutatták be a nagyközönségnek. A Spiraea × bumalda a Spiraea japonica és Spiraea albiflora természetes keresztezése. Az 'Anthony Waterer' fajtát korábban ebbe a hibrid csoportba sorolták. A modern rendszertanban és a jelenlegi adatbázisokban ma már a Spiraea japonica alá sorolják be a fajtát, bár szinonim névként a Spiraea bumalda ’Anthony Waterer’ is megtalálható. Kompakt, sűrű ágrendszerű, kerekded habitusú, lombhullató cserje. A levelek keskeny-oválisak, fűrészes szélűek, zöldek, de a fiatal hajtások gyakran bronzos vagy vöröses árnyalatúak. Ősszel a lombozat vörös-narancs színűvé színeződik. Legnagyobb dísze a nyáron tömegesen megjelenő, élénk rózsaszín - bíboros virágzata: a virágok lapos, tömött ernyős bugákban nyílnak, és hosszú időn át díszítenek. A virágokat az azévi hajtásokon hozza.
Virágszín: Élénk rózsaszín–bíbor.
Virágzási idő: Június–augusztus
Magasság: 0,7–1,0 m
Igényei: Napos fekvésben virágzik a legbőségesebben, de félárnyékban is tartható. Talajban nem igényes, a középkötött, jó vízgazdálkodású talajokon fejlődik a legszebben. A pangóvizet abszolút nem tűri. Közepes vízigényű, friss telepítés után rendszeres öntözést igényel, később a rövidebb szárazabb időszakokat is jól viseli.
Fenntartási munkái: Kifejezetten jól tűri a metszést, és a virágzás serkentésének ez az egyik kulcsa. Kora tavasszal erősebb visszavágás javasolt (akár 20–30 cm-re), így sűrűbb bokrot és több virágot kapunk. Ha az elszáradt virágokat levágjuk, kora ősszel gyakran egy másodvirágzásra is képes. Általában egészséges, közterületi használatra is alkalmas.
Felhasználása: Kiváló szegélynövény, alacsony cserjecsoportokba, vegyes évelő-cserje ágyásokba, valamint nagyobb felületek egységes beültetésére is. Alacsony nyírt sövényként is alkalmazható. Parkokban, irodaházak környezetében és előkertekben is népszerű, mert hosszú virágzásával folyamatos színt ad a nyári időszakban. Jól társítható díszfüvekkel, levendulával, zsályákkal és más, napkedvelő évelőkkel.