Leírás és Paraméterek
A Spiraea japonica - japán gyöngyvessző Kelet-Ázsiában, főként Japánban, Kínában és Koreában őshonos lombhullató cserje. Természetes élőhelyein hegyvidéki réteken, erdőszéleken és folyóvölgyekben fordul elő, napos fekvésben, jó vízáteresztésű, mérsékelten tápanyagdús talajokon. A nemzetségnév a görög speira szóból ered, amely hajlított, íves ágra utal, míg a japonica fajnév a japán eredetet jelöli. A fajt Carl von Linné írta le 1753-ban. A japán gyöngyvessző Kelet-Ázsiában régóta alkalmazott dísznövény, elsősorban természetközeli és templomkertekben. Európába a 19. században került, ahol gyorsan elterjedt kiváló alkalmazkodóképessége és hosszú nyári virágzása miatt. A 20. század második felétől a színes lombú fajták váltak különösen népszerűvé.
A 'Golden Princess' fajtát az Egyesült Államokban fejlesztették ki. A Princeton Nurseries faiskola (New Jersey, USA) szelektálta az 1970-es években. 1976-ban mutatták be a kereskedelmi forgalomba, és hamarosan globálisan népszerűvé vált kompakt mérete és élénk színe miatt.
Kompakt, alacsony, sűrű, kerekded vagy domború habitusú cserje. Levelei kicsik, elliptikusak, tavasszal ragyogó aranysárgák, enyhe réz árnyalattal. Nyáron megőrzik élénk színüket, ősszel pedig gazdagabb, mélyebb aranysárgára színeződnek, mielőtt lehullának. Szárai sűrűn elágazók. Virágai lapos ernyős virágzatokban nyílnak. A rózsaszín, nektárban gazdag virágok vonzzák a méheket és a pillangókat, és szép kontrasztot képeznek az aranyszínű levélzettel. Termése apró tüszőtermés, díszértéke elhanyagolható.
Virágszín: sötétrózsaszín
Virágzási idő: június–augusztus
Magasság: 0,6–0,8 m, szélesség 0,7–1 m
Igényei: Napos fekvésben fejlődik a legszebben, ahol lombszíne a legintenzívebb. Félárnyékban is megél, de színe fakóbb lehet. Igénytelen, a legtöbb átlagos, jó vízelvezetésű kerti talajban megél, de nem szereti a kiszáradást. A pH-értékkel szemben nem különösebben érzékeny, tolerálja a savanyú és enyhén lúgos talajt is. A jó vízáteresztésű, közepes tápanyagtartalmú talajokat kedveli. Közepes vízigényű, a szárazságot jól tűri, de a legmelegebb hónapokban érdemes rendszeresen öntözni.
Fenntartási munkái: Tavasszal erőteljesen visszavágható, mivel az adott évi hajtásokon virágzik. A rendszeres metszés kompakt habitust és dúsabb virágzást eredményez. Hosszan tartó szárazság idején öntözést igényel. Tavasszal komposzt vagy általános kerti tápanyag kijuttatása ajánlott.
Felhasználása:Alacsony sövényként, szegélynövényként, cserjecsoportokban, sziklakertben, ágyások előterében és edényes kiültetésre is kiváló. Színes lombja és hosszú virágzása miatt modern és hagyományos kertekbe egyaránt illik. Jó beporzóvonzó növény.