Spiraea japonica 'Shirobana'/'Genpei' - Japán gyöngyvessző K3 30/40

A Spiraea japonica - japán gyöngyvessző a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik. Kelet-Ázsiában, főként Japán, Kína és Korea területén fordul elő 1500 m tengerszint feletti magasságig. Jellemzően napos, nyílt cserjésekben, hegy- és dombvidéki lejtőkön, patakpartok közelében és erdőszéleken él. Közepes nedvességtartalmú, jó vízelvezetésű vályogtalajokon él. Megtelepedése után a szárazabb talajokhoz is alkalmazkodik. A nemzetségnév a görög speira („koszorú, füzér”) szóból ered, ami a virágzatok füzérszerű, tömött megjelenésére utal. A fajnév Japánra utal, ahonnan az alapfaj származik. A fajt Carl von Linné írta le 1753-ban.

A ‘Genpei' vagy 'Shirobana’ fajta japán szelekció, amely egy természetes genetikai hibrid. Különlegessége, hogy egyetlen növényen belül fehér, halványrózsaszín és sötétebb rózsaszín virágok egyszerre jelennek meg. E tulajdonság miatt történ a fajtanév választás, mely a japán történelem híres Genpei háborújára (1180–1185) utal, ahol a szemben álló felek zászlói fehérek (Minamoto-klán) és vörösek (Taira-klán) voltak. Európában 'Shirobana' néven is ismert (ami japánul „fehér virágút” jelent). Alacsony, sűrű bokros növekedésű lombhullató cserje. Levelei kicsik, lándzsásak, élénkzöldek. A kihajtó levelek tavasszal gyakran vöröses árnyalatúak, ősszel pedig sárgás és vörösesre színeződnek. Szárai vékonyak, sűrűn elágazók. Virágai lapos ernyős virágzatokban nyílnak, egy időben több árnyalatban, illatuk enyhe. Termése apró tüszőtermés, díszértéke csekély.

Virágszín: fehér, halvány rózsaszín és sötétrózsaszín (mályva) akár egy virágzaton belül vegyesen

Virágzási idő: június–augusztus

Magasság: 0,6–0,8 m magas és széles

Igényei: Napos fekvésben virágzik a leggazdagabban, de a félárnyékot is elviseli. Talaj iránt abszolút nem igényes, de a jó vízáteresztésű, közepes tápanyagtartalmú talajokat kedveli. Vízigénye mérsékelt, friss telepítés után rendszeres öntözést igényel, később a rövidebb szárazabb időszakokat is jól viseli. A pangóvizet abszolút nem tűri. Fagytűrése kiváló.

Fenntartási munkái: A japán gyöngyvesszők az az évi friss hajtásokon virágoznak. Ezért kora tavasszal, rügyfakadás előtt érdemes erősen visszametszeni (kb. 15–20 cm-re a föld felett), hogy dúsabb legyen a bokor és több virágot hozzon. Ha az elszáradt virágokat levágjuk, kora ősszel gyakran egy másodvirágzásra is képes. Hosszan tartó szárazság idején öntözést igényel. Tavasszal általános tápanyag vagy komposzt kijuttatása ajánlott.

Felhasználása: Alacsony sövényként, szegélynövényként, cserjecsoportokban és sziklakertekben is jól alkalmazható. Színgazdag virágzása miatt modern és természetes hangulatú kertekbe egyaránt illik. Kifejezetten jó beporzóvonzó növény. Városi körülményeket rendkívül jól bírja.