Leírás és Paraméterek
A Symphoricarpos × chenaultii az Észak-Amerikában őshonos Symphoricarpos orbiculatus és Symphoricarpos microphyllus keresztezéséből létrejött hibrid. Természetes elődeik erdőszéleken, cserjésekben, lejtőkön és bolygatott területeken fordulnak elő. A nemzetségnév a görög symphorein (összehordani) és karpos (termés) szavakból ered, a bogyók csoportos megjelenésére utalva. A Symphoricarpos nemzetséget Carl von Linné írta le 1753-ban. A hibrid neve a nagynevű francia növénynemesítő és faiskolás, Léon Chenault (1853–1930) emlékét őrzi. A növény a 20. század elején, 1912 körül tűnt fel először. A franciaországi Orléans-ban található Chenault-faiskolában nevelték fel és kezdték el árusítani. Bár Chenault faiskolája tette ismertté, a hibridet tudományosan Alfred Rehder, a Harvard Egyetem Arnold Arborétumának neves botanikusa írta le és nevezte el hivatalosan 1920-ban (vagy 1921-ben). Rehder a hibrid nevével (chenaultii) Monsieur Léon Chenault munkássága és a faiskolájából származó növény előtt tisztelgett.
A ‘Hancock’ fajtát Leslie Sandoz Hancock (1892–1977) neves kanadai növénynemesítő a kanadai Ontario államban, a Woodland Nurseries faiskolában szelektálta és 1940 körül mutatták be. Kifejezettek alacsony termetű, szélesen elterülő, lombhullató cserje. Hajtásai ívesen lehajlók, sűrűn elágazók. Lehajló, talajon fekvő ágai legyökeresednek. Levelei kicsik, tojásdadok vagy oválisak, sötétzöldek, ősszel sárgás árnyalatot vehetnek fel. Lombhullató ugyan, de leveleit sokáig megtarthatja. Virágai aprók, harang alakúak, rózsaszínes-fehérek, a levelek hónaljában jelennek meg, és a a beporzók kedvencei. Termése gömbölyű, rózsaszínes-lilás bogyó, amely télen is az ágakon maradnak.
Virágszín: halvány rózsaszínesfehér
Virágzási idő: június–július
Magasság: 0,5–0,8 m, szélesség 1,5–2 m
Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvést kedvel, de mély árnyékban is megél. Teljes árnyékban virága és így termése is kevesebb lesz, de talajtakaró habitusát itt is megőrzi. Talaj iránt abszolút igénytelen, a gyengébb minőségű, szárazabb talajokon is jól fejlődik. Vízigénye alacsony, jó szárazságtűrő (begyökeresedése után). A városi szennyezett levegőt is nagyon jól bírja.
Fenntartási munkái: Kevés gondozást igényel. Tavasszal szükség szerint ritkító vagy fiatalító metszés végezhető. Ha túlságosan elburjánzik, kora tavasszal erősen visszavágható, így teljesen megújítható a növényzet. Legyökeresedő ágai miatt terjedését időnként korlátozni kell. Tápanyag-utánpótlás évente egyszer, tavasszal elegendő, komposzt, szerves- vagy műtrágya formájában adható.
Felhasználása: Talajtakaróként lejtőkön, rézsűkön, nagyobb felületeken, parkokban és természetes hatású kertekben kiváló. Legyökeresedő ágai miatt rézsűkön, lejtőkön erózió elleni védelemre is kiváló. Alkalmas vadkertekbe, erdőszéli kiültetésekbe, valamint alacsony cserjecsoportokba. Termése télen a madarak számára táplálékot nyújt.