Symphoricarpos x doorenbosii 'Amethyst' - Hóbogyó

A Symphoricarpos × doorenbosii hibridet Simon Doorenbos holland faiskolás hozta létre a 20. század közepén az észak-amerikai eredetű Symphoricarpos albus (fehér hóbogyó) és S. orbiculatus (piros hóbogyó) keresztezésével. Az alapfajok természetes élőhelyükön erdőszéleken, ligetekben, cserjésekben és bolygatott területeken fordulnak elő, jó alkalmazkodóképességgel. A nemzetségnév a görög symphorein (összegyűjteni) és karpos (termés) szavakból ered, a csoportosan fejlődő bogyókra utalva. A Symphoricarpos nemzetséget Carl von Linné írta le 1753-ban. A hóbogyók Észak-Amerikában régóta ismert és használt cserjék, elsősorban díszítőértékük és igénytelenségük miatt. Európába a 19. században kerültek be, ahol gyorsan elterjedtek parkokban és közterületeken.

Az ‘Amethyst’  (hivatalos fajtaneve 'Kordes') fajtát a neves német Kordes nemesítőház (W. Kordes' Söhne) nemesítette az1990-es évek elején, és 1993-ban vezették be a kereskedelmi forgalomba. Középmagas, bokros és gyors növekedésű lombhullató cserje. Hajtásai kezdetben felállók, később enyhén ívesen kihajlók, sűrű ágrendszert alkotnak. Levelei tojásdad alakúak, középzöld színűek, kopaszok, a fonákjukon világosabbak, novemberig a növényen maradnak. Virágai aprók, harang alakúak, halvány rózsaszínes-fehérek, a levelek hónaljában nyílnak. Termése gömbölyű, nagyobb méretű, lilás-rózsaszín bogyó, amely ősszel fejlődik ki és a lombhullás után is sokáig a növényen marad. Termése a madarak téli táplálék forrása.

Virágszín: halvány rózsaszínesfehér

Virágzási idő: június–augustus

Magasság: 1,2–1,5 m magas és széles

Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvést kedvel, de mély árnyékban is megél. Teljes árnyékban virága és így termése is kevesebb lesz, de talajtakaró habitusát itt is megőrzi. Talaj iránt abszolút igénytelen, a gyengébb minőségű, szárazabb talajokon is jól fejlődik. Vízigénye alacsony, jó szárazságtűrő (begyökeresedése után). A városi szennyezett levegőt is nagyon jól bírja.

Fenntartási munkái: Gondozása egyszerű. Tavasszal ritkító vagy fiatalító metszés végezhető, mely elősegíti az erőteljes hajtásképzést és a bő terméshozást. Sarjadzó növekedése miatt szükség esetén terjedése kordában tartható. Tápanyag-utánpótlás általában nem szükséges, gyengébb talajon tavasszal komposzt javasolt.

Felhasználása: Cserjecsoportokban, sövényként, parkokban és nagyobb kertekben kiváló választás. Őszi és téli díszértéke miatt különösen értékes. Termése a madarak számára táplálékot biztosít. Terméses ágait virágkötészeti célra is használják.