Taxus x media 'Viridis' - Tiszafa alakfa, Bonsai K40 100/125

A Taxus x media hibrid a Taxus baccata (Közönséges tiszafa) és a Taxus cuspidata (Japán tiszafa) keresztezéséből keletkezett. A hibridizációt először T. D. Hatfield végezte el az USA-ban, a Massachusetts állambeli Hunnewell Pinetum (Wellesley) területén az 1900-as évek elején. A Taxus baccata Európából származik, tőle örökölte a hibrid a szép, sötétzöld lombozatot és a jól alakítható, sűrű ágrendszert; Taxus cuspidata Ázsiából származik, tőle kapta a rendkívüli télállóságot és a szárazabb klímával szembeni ellenállóképességet. Ez a fajta áttörés volt az USA-ban, mert az USA északi részén az európai tiszafa (T. baccata) gyakran kifagyott vagy a téli nap megperzselte.

A 'Viridis' fajta szelekciója és elnevezése az amerikai H.M. Eddie (Eddie’s Nurseries) nevéhez fűződik. Észak-Amerika, eredetileg a kanadai Vancouverben (British Columbia) működő faiskolában szelektálták. A Taxus × media hibrid magoncai közül szelektálták. Olyan egyedet kerestek, amely a 'Hicksii'-nél vagy 'Hillii'-nél is világosabb zöld (innen a Viridis név) és szigorúbban oszlopos habitusú. A fajta az 1940-es években vált ismertté a kertészeti kereskedelemben. Rendkívül szigorú, függőlegesen felfelé törő ágrendszerű. Fiatalon feltűnően keskeny és oszlopos, idősebb korára se szélesedik meg. Tűlevelei világos-, élénk zöldek, fényesek, és sűrűbben állnak.  Ez egy hímivarú (porzós) szelekció, így soha nem hoz piros bogyókat. Ezért biztonsággal ültethető játszóterek vagy óvodák közelébe is. Lassú - közepes növekedésű, 10 éves korára általában 2-3 méter magas és 0,5-0,7 méter széles. Kifejlett magassága elérheti a 3–5 métert, szélessége pedig 1–1,5 méter körül alakul.

Igényei: Közepes hőigényű növény. Fény szempontjából nagyon tág tűrésű: tűző naptól a mély árnyékig minden fényviszonyban jól fejlődik. Szinte bármilyen talajon megél; a meszet is jól tűri. De legfontosabb a jó vízelvezetés, mert nem bírja a pangó vizet (gyökérrothadásra hajlamos). Kiválóan bírja a városi klímát, a légszennyezést.

Fenntartási munkái: Metszére szinte nincs szükség. Csak akkor kell nyírni, ha egy-egy hajtás "kilóg" a szabályos oszlop formából. Az ültetés utáni első két évben a rendszeres öntözés kulcsfontosságú a begyökeresedéshez. Minden tavasszal érdemes szerves- vagy műtrágyát kijuttatni.

Felhasználása: Kiváló választás, ha nyírás nélkül is szabályos, keskeny oszlopot vagy alacsonyabb, precíz sövényt szeretnénk, mivel ágai nem hajlamosak a szétnyílásra a hó súlya alatt sem. Szoliter növényként parkokban, temetőkben is használható. Keskeny habitusa és lassú növekedése miatt edényes növényként is tartható.