Taxus x media 'Hillii' - Oszlopos tiszafa 125/150 K50/70

A Taxus x media hibrid a Taxus baccata (Közönséges tiszafa) és a Taxus cuspidata (Japán tiszafa) keresztezéséből keletkezett. A hibridizációt először T. D. Hatfield végezte el az USA-ban, a Massachusetts állambeli Hunnewell Pinetum (Wellesley) területén az 1900-as évek elején. A Taxus baccata Európából származik, tőle örökölte a hibrid a szép, sötétzöld lombozatot és a jól alakítható, sűrű ágrendszert; Taxus cuspidata Ázsiából származik, tőle kapta a rendkívüli télállóságot és a szárazabb klímával szembeni ellenállóképességet. Az 1910-es évek elején D. Hill a faiskolájában elvetette a fenti két faj keresztbe porzódásából származó magokat. A kikelt több ezer magonc közül a kertészek (D. Hill vezetésével) elkezdték kiválogatni a legjobb tulajdonságú egyedeket. Kiválasztottak egy olyan példányt, amely kifejezetten felfelé törő, oszlopos habitusú volt, sűrűbb lombozattal rendelkezett, és ami a legfontosabb: hímivarúnak bizonyult (nem hozott termést). Ezt a kiválasztott egyedet nevezték el a nemesítőről 'Hillii'-nek. Ez a szelekció 1916-ban történt.  Ez a fajta áttörés volt az USA-ban, mert az USA északi részén az európai tiszafa (T. baccata) gyakran kifagyott vagy a téli nap megperzselte. A 'Hillii' megjelenésével egy olyan növényt kaptak a kertészek, amely megjelenésében európai, de szívósságában japán, ráadásul a bogyók elmaradása miatt biztonságosabb is volt. A kereskedelembe D. Hill vezette be 1916.-17. körül.

A 'Hilli' fajta kezdetben mereven oszlopos, később szabályos, sűrű ágrendszerű, széles oszlopos alakú lesz. Ágrendszere sűrű, felfelé törekvő, így a hóteher sem nyomja szét könnyen a bokrot. Tűlevelei fényes sötétzöldek, valamivel rövidebbek és puhábbak, mint az alapfajé. Ez egy hímivarú (porzós) szelekció. Legnagyobb előnye, hogy soha nem hoz piros bogyókat, így nem szemetel. Közepes növekedési erélyű. 10-15 év alatt eléri a 2,5–3 méteres magasságot, szélessége pedig 1,5–2 méter körül alakul.

Igényei: Közepes hőigényű növény. Fény szempontjából nagyon tág tűrésű: tűző naptól a mély árnyékig minden fényviszonyban jól fejlődik. Szinte bármilyen talajon megél; a meszet is jól tűri. De legfontosabb a jó vízelvezetés, mert nem bírja a pangó vizet (gyökérrothadásra hajlamos). Kiválóan bírja a városi klímát, a légszennyezést.

Fenntartási munkái: Kiválóan bírja a drasztikus metszést. Akár a régi, fás részekig visszavágható, megbízhatóan kihajt onnan is. A sövényt évente 1-2 alkalommal érdemes nyírni (legjobb májusban és augusztusban). A tetejét mindig keskenyebbre nyírjuk, mint az alját, hogy minden rész elegendő fényt kapjon. Az ültetés utáni első két évben a rendszeres öntözés kulcsfontosságú a begyökeresedéshez. Minden tavasszal érdemes szerves- vagy műtrágyát kijuttatni.

Felhasználása: Elsősorban sövénynövényként alkalmazzuk. Szoliter növényként parkokban, temetőkben, de lassú növekedése és oszlopos alakja miatt kisebb méretű kertekben is használató. Keskeny habitusa és lassú növekedése miatt edényes növényként is tartható.