Taxus x media 'Straight Hedge' – Tiszafa 125/150 FL

A Taxus x media hibrid a Taxus baccata (Közönséges tiszafa) és a Taxus cuspidata (Japán tiszafa) keresztezéséből keletkezett. A hibridizációt először T. D. Hatfield végezte el az USA-ban, a Massachusetts állambeli Hunnewell Pinetum (Wellesley) területén az 1900-as évek elején. A Taxus baccata Európából származik, tőle örökölte a hibrid a szép, sötétzöld lombozatot és a jól alakítható, sűrű ágrendszert; Taxus cuspidata Ázsiából származik, tőle kapta a rendkívüli télállóságot és a szárazabb klímával szembeni ellenállóképességet. Ez a fajta áttörés volt az USA-ban, mert az USA északi részén az európai tiszafa (T. baccata) gyakran kifagyott vagy a téli nap megperzselte.

A 'Straight Hedge' fajtát a neves holland L. Konijn & Co. faiskola (Konijn növénynemesítő család) szelektálta. A már meglévő Taxus × media állományokból válogatták ki azokat az egyedeket, amelyek a leginkább függőlegesen és szigorúan felfelé nőttek. Nem újabb keresztezéssel, hanem a hibrid magoncok közül történő céltudatos kiválasztással (szelektálással) jött létre az 1950-es években. Olyan fajtát akartak, amely nyírás nélkül is oszlopos marad, és amelynek ágai olyan merevek, hogy a nehéz hó sem tudja szétnyomni a koronát (ami a korábbi 'Hicksii' fajta egyik gyengesége volt). A szelekció során egy nőivarú példányt rögzítettek, így a 'Straight Hedge' bőségesen hoz piros bogyókat, ami tovább növeli díszértékét. Rendkívül szigorú, függőlegesen felfelé törő ágrendszerű. Fiatalon feltűnően keskeny és oszlopos, idősebb korára is csak mérsékelten szélesedik ki. Tűlevelei sötétzöldek, fényesek, és sűrűbben állnak, mint a 'Hicksii' fajtáénak, ami még zártabb felületet eredményez. A fajta egy nőivarú szelekció. Ez azt jelenti, hogy ha a közelben van egy hímivarú tiszafa (pl. 'Aurea', 'David', ’Sövény’, ’Zöld’), akkor a növény ősszel élénk, piros, bogyószerű áltermést (arillus) hoz. Lassú növekedésű, évente kb. 10–15 cm-t gyarapszik; 10 éves korára általában 1,5 méter magas és 0,5 méter széles. Kifejlett magassága elérheti a 3–5 métert, szélessége pedig 1–1,5 méter körül alakul.

Igényei: Közepes hőigényű növény. Fény szempontjából nagyon tág tűrésű: tűző naptól a mély árnyékig minden fényviszonyban jól fejlődik. Szinte bármilyen talajon megél; a meszet is jól tűri. De legfontosabb a jó vízelvezetés, mert nem bírja a pangó vizet (gyökérrothadásra hajlamos). Kiválóan bírja a városi klímát, a légszennyezést.

Fenntartási munkái: Metszére szinte nincs szükség. Csak akkor kell nyírni, ha egy-egy hajtás "kilóg" a szabályos oszlop formából. Az ültetés utáni első két évben a rendszeres öntözés kulcsfontosságú a begyökeresedéshez. Minden tavasszal érdemes szerves- vagy műtrágyát kijuttatni.

Felhasználása: Kiváló választás, ha nyírás nélkül is szabályos, keskeny oszlopot vagy alacsonyabb, precíz sövényt szeretnénk, mivel ágai nem hajlamosak a szétnyílásra a hó súlya alatt sem. Szoliter növényként parkokban, temetőkben is használható. Keskeny habitusa és lassú növekedése miatt edényes növényként is tartható.