Thuja occidentalis 'Malonyana Holub' – Nyugati tuja 30/40

A Thuja occidentalis - nyugati tuja Észak-Amerika keleti részén őshonos, elsősorban Kanada délkeleti területein és az Egyesült Államok északi államaiban fordul elő. Természetes élőhelyén mocsaras, lápos területeken, folyópartokon, valamint hűvösebb, nedvesebb erdőkben található. Jól alkalmazkodik a hideg telekhez, fagytűrése kiváló. A Thuja név a görög „thyo” (áldozni, füstölni) szóból ered, utalva a növény aromás fájára. Az „occidentalis” jelentése „nyugati”, amely a faj földrajzi eredetére utal (az európai szemlélet szerint Nyugat). A fajt Carl Linnaeus írta le a Species Plantarum 1753-as második kiadásában a kelet-, észak-amerikai példányok alapján. Bár nálunk ritkán ér meg matuzsálemi kort, eredeti élőhelyén, Kanadában találtak 1000 évnél idősebb példányokat is. Ez a szívósság is hozzájárult az "örök élet" szimbólumává válásához.

A ‘Malonyana Holub’ fajta egy magonc-szelekció. Radek Holub cseh kertész és gyűjtő egy Thuja occidentalis 'Malonyana' magonca között fedezte fel ezt a különös, mutáns példányt. A növényt rendellenes, sűrű és szabálytalan növekedése tette érdekessé, amelyet aztán továbbszaporított. A növény csehországi Staříč községben található magánarborétumából (Miniarboretum u Holubů) származik. A szelekció 1992-ben történt. Szabálytalanul oszlopos vagy kúp alakú, ágai pedig függőlegesen felfelé törnek, rövid, tömött hajtásokkal. Sötétzöld, pikkelyszerű levelei sűrű csomókban helyezkednek el, ami egyedi, "mohaszerű" hatást kölcsönöz a növénynek. Olyan, mint egy élő szobor vagy egy természetes bonsai. Rendkívül lassú növekedésű (évi 3–5 cm), 10 éves korára is gyakran csak a 60–70 cm-es magasságot éri el. Idős korában (sok évtized után) elérheti az 1-1,5 métert, de alakja mindvégig megőrzi egyedi, „szaggatott” jellegét.

Igényei Félárnyékos vagy napos fekvésben fejlődik legszebben. A jó vízellátottságú, tápanyagban gazdag, enyhén savanyú vagy semleges talajt kedveli. Közepes vízigényű növény. Bár a kifejlett példányok sem tűrik a szárazságot, a fiatal növényeket és a nyári aszályos időszakokat rendszeres öntözéssel kell segíteni. A pangó vizet kerülni kell, de akár az időszakos nedvességet jól tűri. Fagytűrése kiváló, városi környezetben is alkalmazható.

Fenntartási munkái Alapvetően nem igényel metszést, természetes formája szabályos. Szükség esetén tavasszal enyhe alakító metszés végezhető. Száraz időszakban öntözést igényel, különösen fiatal korban. Tavasszal tápanyagutánpótlása javasolt.

Felhasználása Kiváló választás előkertekbe, sziklakertekbe, sírkertekbe, kisebb díszkertekbe. Alkalmas dézsás nevelésre is. Alkalmas japán- és Zen-kertekbe kőtömbök mellé, mohás környezetbe ültetve tökéletes központi elemként. Alacsony, széles kerámiaedényekben, kísérő kövekkel és kavicsokkal igazi kerti műalkotás. Ha szereted a ritka növényeket, a 'Malonyana Holub' nem hiányozhat a gyűjteményes kertekből.

Érdekességek a nyugati tujáról:

Kultúrtörténeti jelentőségét leginkább az észak-amerikai indián kultúráknak és a korai európai felfedezőknek köszönheti.

A 16. században Jacques Cartier francia felfedező és legénysége a Szent Lőrinc-folyónál rekedt, és a skorbut (C-vitamin hiány) tizedelte őket. A helyi irokéz indiánok megmutatták nekik, hogyan készítsenek főzetet a tuja leveleiből és kérgéből. A főzet magas C-vitamin tartalma megmentette a legénységet. Hálából Cartier "Arborvitae"-nak, azaz "Az élet fájának" nevezte el a növényt. Ez volt az első észak-amerikai fa, amelyet Európába szállítottak (kb. 1534-ben).

Az észak-amerikai őslakosok (különösen az odzsibvék) számára a Thuja occidentalis szent növény: A levelek égetésével (füstölés) tisztították meg a tereket a negatív energiáktól. A "Nagy Anya" ajándéka: Úgy tartották, hogy a fa az emberiség védelmezője. "Kenu-fának" is hívták, mivel könnyű, rugalmas és vízálló fája nélkülözhetetlen volt a kenuk vázának és a tetőfedő zsindelyeknek a készítéséhez.

A népi gyógyászatban és a későbbi tudományos orvoslásban is helyet kapott. A növény illóolaja a thujon, amely erős fertőtlenítő és gombaölő hatású. A népi gyógyászatban a mai napig használják a levelek kivonatát szemölcsök kezelésére (külsőleg).

Samuel Hahnemann, a homeopátia atyja vezette be a Thuja-t a gyógyászatba; ma is az egyik alapvető szerként tartják számon (pl. krónikus bőrpanaszok vagy oltási reakciók kezelésére).