Thuja occidentalis 'Teddy' - Törpe gömbtuja Teddy CS10

A Thuja occidentalis - nyugati tuja Észak-Amerika keleti területeiről származik, ahol természetes élőhelye lápvidékeken, mocsaras erdőkben és hegyvidéki területeken található. A fajt az európai kertkultúrában már a 16. század óta ismerik és ültetik, amikor a korai felfedezők és telepesek magvait Európába hozták. A Thuja név a görög „thuo” szóból ered, amely füstölésre utal, mivel a fa illatos nedveket áraszt. Az „occidentalis” a nyugati származásra utal. Az indiánok életfának nevezték, és pikkelyleveleiből gyógyteát főztek. A skorbut gyógyítására is használták C-vitamin tartalma miatt.

A ‘Teddy’ fajta egy modern nemesítési eredmény, amelyet kompakt, párnaszerű formája miatt szelektáltak. Neve játékosan utal kedves, „maci-szerű” megjelenésére, amely a kiskertekben és edényekben egyaránt különleges látványt nyújt. Rendkívül kompakt, gömb alakú törpe tuja fajta, finom, pikkelyszerű levelekkel, amelyek sűrűn borítják hajtásait. Lombja élénk zöld színű, télen azonban kissé barnás árnyalatot kaphat. Gyökérzete sekély, ezért tartós szárazságot kevésbé visel el, de rendszeres öntözés mellett jól fejlődik.

Magasság: 30–50 cm, szélessége hasonló

Igényei: Napos vagy félárnyékos helyet, közepesen tápanyagdús, jó vízáteresztő talajt kedvel. Teljesen télálló, de téli napégés ellen fiatal korban védelmet igényelhet.

Fenntartási munkái: Formaalakító metszést nem igényel, gömb formáját természetesen megtartja. Nyári hőségben rendszeres öntözést igényel. Fiatal korban téli napégés ellen védeni kell: mulcsozással lassítható a talaj átfagyása, fagymentes napokon kisebb mennyiségű öntözés segít megelőzni a kiszáradást, erős téli napsütés és szél ellen pedig árnyékoló háló vagy zsákvászon adhat védelmet. Néhány év után, jól begyökeresedve már ellenállóbbá válik.

Felhasználása: Sziklakertekben, kisebb kertekben, erkélyládákban és dézsákban egyaránt jól mutat. Szoliterként vagy több növényt összeültetve is kedvelt. Alacsony határolóként is alkalmazható.

Érdekességek a nyugati tujáról:

Kultúrtörténeti jelentőségét leginkább az észak-amerikai indián kultúráknak és a korai európai felfedezőknek köszönheti.

A 16. században Jacques Cartier francia felfedező és legénysége a Szent Lőrinc-folyónál rekedt, és a skorbut (C-vitamin hiány) tizedelte őket. A helyi irokéz indiánok megmutatták nekik, hogyan készítsenek főzetet a tuja leveleiből és kérgéből. A főzet magas C-vitamin tartalma megmentette a legénységet. Hálából Cartier "Arborvitae"-nak, azaz "Az élet fájának" nevezte el a növényt. Ez volt az első észak-amerikai fa, amelyet Európába szállítottak (kb. 1534-ben).

Az észak-amerikai őslakosok (különösen az odzsibvék) számára a Thuja occidentalis szent növény: A levelek égetésével (füstölés) tisztították meg a tereket a negatív energiáktól. A "Nagy Anya" ajándéka: Úgy tartották, hogy a fa az emberiség védelmezője. "Kenu-fának" is hívták, mivel könnyű, rugalmas és vízálló fája nélkülözhetetlen volt a kenuk vázának és a tetőfedő zsindelyeknek a készítéséhez.

A népi gyógyászatban és a későbbi tudományos orvoslásban is helyet kapott. A növény illóolaja a thujon, amely erős fertőtlenítő és gombaölő hatású. A népi gyógyászatban a mai napig használják a levelek kivonatát szemölcsök kezelésére (külsőleg).

Samuel Hahnemann, a homeopátia atyja vezette be a Thuja-t a gyógyászatba; ma is az egyik alapvető szerként tartják számon (pl. krónikus bőrpanaszok vagy oltási reakciók kezelésére).

A feltöltött képek a növények legjellemzőbb tulajdonságait, habitusát és/vagy kifejlett állapotát mutatják be, ezért nem minden esetben az adott példányról készült fotók láthatók.

Mivel a növények megjelenése és fejlettsége évszakonként változhat, mindig az aktuális időszaknak megfelelő állapotú növényt tudjuk küldeni!