Vinca minor 'Atropurpurea' - Kis meténg bíborlila Cs9

A Vinca minor – kis meténg Európa nagy részén őshonos, különösen a Kárpát-medencében, a Balkánon és Dél-Európában elterjedt örökzöld talajtakaró növény. Természetes élőhelyén lomboserdők aljnövényzetében, árnyas, félárnyékos erdőszéleken, cserjésekben él, ahol humuszban gazdag, üde, jó vízellátású talaj áll rendelkezésére. A nemzetségnév latin eredetű, a vincire („kötni, fonni”) igéből származik, amely a növény indaszerűen terjedő, legyökeresedő hajtásaira utal. A fajnév minor jelentése „kisebb”, amely a nagy meténghez (Vinca major) viszonyított finomabb megjelenést jelzi. A fajt Carl von Linné írta le a 18. század közepén. A kis meténg már a középkorban is ismert és használt növény volt Európában. Kolostorkertekben és temetőkben gyakran ültették örökzöld lombja és hosszú életű állománya miatt. A népi hiedelmek szerint a meténg az örökkévalóság, a hűség és a védelem jelképe volt, ezért esküvői koszorúk és szertartások növényeként is megjelent. Már az ókorban (Dioszkuridész) és a középkori kolostorkertekben is termesztették. A népi gyógyászatban vérzéscsillapításra és „szédülés” ellen használták. Érdekesség, hogy a modern orvostudomány is használja: a belőle kivont vinkamin a híres magyar gyógyszer, a Cavinton alapanyaga, amely az agyi vérkeringést javítja

Az ‘Atropurpurea’ fajta az alapfaj egy természetes színváltozata (színmutációja), melyet Robert Sweet brit botanikus és kertész írt le. A híres Hortus Britannicus című művében rögzítette a növény adatait 1826-ban. Alacsony növekedésű, örökzöld talajtakaró évelő. Hosszú, indaszerű hajtásai a talajon futnak, és ahol a szárcsomók (nóduszok) a földhöz érnek, ott legyökeresednek. Így alkot idővel áthatolhatatlan, sűrű szőnyeget. Levelei bőrneműek, fényes sötétzöldek, elliptikus alakúak. Virágai magányosan állnak, öt szirmúak, lapos tölcsér formájúak, kontrasztos sötétlila színűek. Fő virágzása tavasszal van, de kora ősztől gyakran hoz egy szórványos másodvirágzást. Termése ritkán fejlődik, jelentéktelen.

Virágszín: Sötétlila, ibolyás árnyalattal

Virágzási idő: Április–május

Magasság: 10–15 cm magas, 

Igényei: Árnyékos vagy félárnyékos fekvést kedvel, de napos helyen is megél megfelelő vízellátás mellett. Üde, humuszos, jó vízáteresztő talajt igényel. Közepes vízigényű, ha már begyökeresedett, jól bírja a szárazságot is, de az ültetés utáni első évben érdemes öntözni. Nagyon jó fagytűrésű.

Fenntartási munkái: Gondozása minimális. Tavasszal az elöregedett, túlnőtt hajtások visszavághatók. Gyors növekedése és terjedése miatt érdemes évente visszavágni, időnként ritkítani. Száraz időszakban öntözés javasolt.

Felhasználása: Talajtakaróként fák alá, árnyékos ágyásokba, sírok beültetésére, rézsűk megkötésére kiváló. Egész évben dekoratív lombja miatt parkokban és kertekben egyaránt népszerű. Jó nektárforrás a korán repülő beporzóknak. Balkonládába ültetve is kiváló választás: csüngő növényként is mutatós más virágok mellé ültetve