Vitis vinifera Pizzutello Bianco - Szőlő K3,5L

A "Pizzutello Bianco" más néven Cornichon Blanc, Pizzutello di Tivoli vagy Cornichon d’Italie, nagyon régi, olasz eredetű csemegeszőlő-fajta, amely elsősorban Dél-Olaszországban, különösen Lazio és Szicília régióiban terjedt el. Később a mediterrán térség számos országában meghonosodott, és Magyarországon is ismert fajtaként termesztik. A világon e fajtának kb. 140 szinoním neve van, hazánkban régebben Halhólyag, Sasköröm és Görbeszőlő néven is ismerték/ismerik. A fajta meleg‑napos, mediterrán jellegű klímát kedvel, valamint laza, jó vízáteresztő képességű talajt. A sok napsütés és kevés csapadékos nyár ideális számára, de viszonylag rugalmas, így kiválóan megfelel privát lugasokra is a mérsékeltebb klímákon.

Levél, hajtásrendszer jellemzése: A levelek általában közepes méretűek, általában 3-5 karéjúak, a levélszél fűrészes. A levéllemez sima vagy kissé hólyagos, a színe élénk- vagy sötétzöld. A fonák (alsó rész) finoman szőrözött lehet. A lombozat sűrű tud lenni, ezért a megfelelő zöldmunka (hajtásválogatás, csonkázás) fontos a szellőzés és a fürtök napozása érdekében. Jó növekedési eréllyel rendelkezik, a vesszők erősek és viszonylag hosszúak. Ez a tulajdonság teszi alkalmassá lugasok, pergolák kialakítására. A legjobb termést a vesszők középső és felső harmadában lévő rügyeken hozza. Ezért hosszú metszést igényel, azaz a termővesszőket nem szabad rövidre vágni; általában 6-8 rügyet is meghagynak rajtuk a megfelelő termésmennyiség elérése érdekében.

Érési ideje: Késői érésű asztali szőlőfajta, rendszerint szeptember végén - október elején érik el szedési érettségüket a fürtjei, déli fekvésű területeken akár tovább, és jól tartó gyümölcsként is ismertek.

Gyümölcs jellemzése: Fürtjei középnagyok, lazábban állóak, kúpos vagy piramis alakúak, 300–500 g körüli súllyal. A bogyók hosszúkás‐ovális, enyhén hajlott formájúak. Héjuk enyhén hamvas átmenetű, vékony, színük éretten világos zöld‑aranysárga tónusú. Húsa ropogós, lédús, íze édeskés, visszafogottan muskotályos vagy vaníliás utóízzel. Bogyóiban 1-2 kis mag található. A fajta kiváló friss fogyasztásra, de szállíthatósága és tárolhatósága is kedvező.

Élettani hatásai: A szőlő rendkívül értékes gyümölcs, melynek élettani hatásai főként magas antioxidáns-tartalmának (a flavonoidok és a polifenolok), különösen a rezveratrolnak és a polifenoloknak köszönhetőek. Ezek a vegyületek a gyümölcs minden részében megtalálhatóak, de a legnagyobb koncentrációban a héjban és a magban fordulnak elő, ezért javasolt a szőlőt egészben fogyasztani. C- és B-vitaminokban gazdag, magas kálium- és B-vitamin-tartalma támogatja a keringést és az idegrendszert. Fogyasztása támogatja az immunrendszert, javítja az emésztést és segíti a szervezet méregtelenítését. Magas víztartalma miatt frissítő, hidratáló hatású gyümölcs. A muskotályos fajták enyhe vízhajtó és emésztésserkentő hatásúak.

Termőképesség jellemzése: Bőtermő fajta, amely megbízható termést ad, ha tápanyagellátása és vízellátása biztosított. Az átlagos fürt‑ és bogyóméret, valamint a jó ellenállóképesség miatt kedvelt házikerti változat. A túlságosan nagy terhelés csökkentheti a bogyók méretét, ezért ajánlott bizonyos terhelés‑szabályozás.

Kártevői, betegségei: Közepes mértékben érzékeny a gombabetegségekre. A lazább fürt‑ és bogyószerkezet kedvez a szellőzésnek, de a nyári túl csapadékos időszak során fokozott figyelmet igényel. Fürtrothadásra nem hajlamos.

Felhasználása: Elsősorban friss fogyasztásra alkalmas, egyedülálló alakja és ropogós textúrája miatt kedvelt, de desszertekhez, gyümölcssalátákhoz is alkalmas. A bogyók jól viselik a szállítást és a tárolást, ezért kereskedelmi forgalomban is gyakori. A lugasokon futó növény dísznövényként is megállja a helyét, és árnyékot is ad.

Bora: Nem rendelkezik különösebb komplexitással vagy egyedi karakterrel, de egy kellemes, frissítő asztali bor készíthető belőle. Főként házasításra (cuvée-k készítésére) használják más, karakteresebb fajtákkal együtt, vagy helyi fogyasztásra, frissítő, könnyen iható asztali borként.

Szőlő művelési mód: 

A különböző szőlőfajták eltérő növekedési eréllyel és termőrészekkel rendelkeznek, valamint a talaj minősége, a lejtés és a klíma is befolyásoló tényezője a legmegfelelőbb művelési mód megválasztásának.

A szőlő művelési módjai közé tartozik a fejművelés (pl. kopaszmetszésű, csapos vagy szálvesszős), a bakművelés (hegyvidéki), a legyezőművelés (egysíkú bakművelés), a Guyot-művelés (középmagas), és a különböző kordonművelés változatok (vízszintes kordon, ernyő, Sylvoz stb.). A választott módszer függ a fajtától, a terület adottságaitól és a céloktól, mindegyiknél törekedni kell a szellős és keskeny lombfal kialakítására.