Vitis vinifera - szőlő Afuz Ali K3

Az 'Afuz Ali', más néven Dattier de Beyrouth vagy Regina, a mediterrán szőlőkultúra egyik legrégebbi fajtája, amelyet már az ókori Rómában és Egyiptomban is termesztettek. Nevét valószínűleg a Közel-Kelet térségéből, talán a mai Libanon vidékéről kapta, ahol ma is hagyományosan termesztik. Az 1800-as évektől kezdve vált ismertté egész Európában, mint a nagy bogyójú, elegáns csemegeszőlők egyik legnemesebb képviselője. Magyarországon 1956 óta államilag minősített fajta, gyakran bolgár szőlőként vagy datolyaszőlőként is emlegetnek. Hazánkban csak a melegebb, déli fekvésű borvidékeken – például Villány, Szekszárd és Tokaj környékén – ad szép termést. Melegigényes fajta, napos, védett fekvést, laza szerkezetű, jó vízáteresztő talajt kedvel. Fagyra és hűvös, párás környezetre érzékeny, ezért a hűvösebb tájakon csak fóliás vagy lugasos művelési móddal érdemes telepíteni.

Levél, hajtásrendszer jellemzése: Középerős növekedésű, jól beérő, erőteljes hajtásrendszerű fajta. Levelei nagyok, mélyen tagoltak, fényes zöld színűek. A hajtások erősek, szilárdak, ezért jól bírják a fürtök súlyát is. A lombfelület dús, de jól átszellőzik, ha rendszeres metszést kap. A legjobb termést a vesszők középső és felső harmadában lévő rügyeken hozza, ezért hosszú metszést igényel. A termővesszőket nem szabad rövidre vágni; általában 6–8 rügyet is meghagynak rajtuk, hogy a nagy fürtök teljesen kifejlődhessenek. Bár ültetvényekben 2-3 rügyes spur metszést is alkalmaznak.

Érési ideje: Hazai viszonyok között szeptember vége - október eleje az érés ideje, a déli lejtőkön kedvező évjáratban már szeptember elején-közepén is szüretelhető.

Gyümölcs jellemzése: Az egyik legnagyobb bogyójú csemegeszőlő-fajta. Fürtjei hatalmasak, gyakran 400-800 grammosak, lazák, hengeres-vállas alakúak. Bogyói megnyúltak, tojásdad formájúak, halványzöld vagy sárgászöld árnyalatúak, napos oldalon aranysárgára színeződhetnek. Húsa ropogós, kellemesen édes, enyhén muskotályos aromával. A bogyóhéj vastagabb, jól bírja a szállítást és tárolást.

Élettani hatásai: A szőlő rendkívül értékes gyümölcs, melynek élettani hatásai főként magas antioxidáns-tartalmának (a flavonoidok és a polifenolok), különösen a rezveratrolnak és a polifenoloknak köszönhetőek. Ezek a vegyületek a gyümölcs minden részében megtalálhatóak, de a legnagyobb koncentrációban a héjban és a magban fordulnak elő, ezért javasolt a szőlőt egészben fogyasztani. C- és B-vitaminokban gazdag, magas kálium- és B-vitamin-tartalma támogatja a keringést és az idegrendszert. Fogyasztása támogatja az immunrendszert, javítja az emésztést és segíti a szervezet méregtelenítését. Magas víztartalma miatt frissítő, hidratáló hatású gyümölcs. A muskotályos fajták enyhe vízhajtó és emésztésserkentő hatásúak.

Termőképessége: Jó termékenyülésű, megbízható, bőtermő fajta. A fürtök mérete és a bogyók egyenletessége gondos metszéssel és tápanyag-utánpótlással jól szabályozható. Termése a nagy méret ellenére is jól színeződik, és az érés vége felé sem reped.

Kártevői, betegségei: A peronoszpórára és lisztharmatra közepesen érzékeny, ezért a rendszeres növényvédelmi kezelések indokoltak. A bogyók vastag héja miatt viszont a rothadás ritkábban jelentkezik. Főként darazsak és madarak okozhatnak kárt a teljes érés idején.

Felhasználása: Elsősorban friss fogyasztásra ajánlott, de dekoratív megjelenése miatt gyümölcstálakban, díszítésre és prémium szőlőválogatásokban is gyakori. Jó szállíthatósága miatt kereskedelmi forgalomban is kedvelt.

Bora: Nem kifejezetten borszőlő, de magas cukortartalma miatt édes, illatos asztali bor is készíthető belőle. Ezért főként házasításra (cuvée-k készítésére) használják más, karakteresebb fajtákkal együtt.

Szőlő művelési mód: 

A különböző szőlőfajták eltérő növekedési eréllyel és termőrészekkel rendelkeznek, valamint a talaj minősége, a lejtés és a klíma is befolyásoló tényezője a legmegfelelőbb művelési mód megválasztásának.

A szőlő művelési módjai közé tartozik a fejművelés (pl. kopaszmetszésű, csapos vagy szálvesszős), a bakművelés (hegyvidéki), a legyezőművelés (egysíkú bakművelés), a Guyot-művelés (középmagas), és a különböző kordonművelés változatok (vízszintes kordon, ernyő, Sylvoz stb.). A választott módszer függ a fajtától, a terület adottságaitól és a céloktól, mindegyiknél törekedni kell a szellős és keskeny lombfal kialakítására.