Vitis vinifera - szőlő Belgrádi magvatlan fehér K2 30/50

A 'Belgrádi magvatlan' szőlő a XX. század első felében jött létre a volt Jugoszlávia területén, szerb nemesítők munkája nyomán. Nevét Belgrád városáról kapta, ahol a térségben folyó szőlőnemesítési kísérletek és hagyományos fajtaválogatások központi szerepet játszottak. A fajta egy természetes szelekció eredménye. A szelekciós nemesítés célja a nagybogyójú, szállítható, édes és magvatlan szőlő előállítása volt — ez akkoriban a piaci termesztésben kiemelt szempontnak számított. Magyarországon is kedvelt a melegebb, napfényes fekvésű vidékeken, például a Dunántúl déli részein és az Alföld napsütötte területein. Jól fejlődik jó vízáteresztő képességű, középkötött talajon. Fagyérzékenyebb, ezért a szélvédett, déli lejtők az ideálisak számára. Szinonim nevei: Belgrádi magvatlan fehér, Belgrádi fehér, Beogradszka bezszemena, Belgrad seedless.

Levél, hajtásrendszer jellemzése: A levelek középnagyok, enyhén karéjosak, élénkzöld színűek, a hajtások erőteljesek és gyors növekedésűek. A fürtök a hosszabb, jól beérett vesszőkön fejlődnek, a legjobb termést a középső és felső rügyeken hozza, ezért hosszú metszést igényel. Általában 6–8 rügy meghagyása javasolt vesszőnként, hogy a bogyók megfelelő méretűek és egyenletesen érők legyenek.

Érési ideje: Augusztus végén, szeptember elején érik, a középidőszakhoz tartozik. 

Gyümölcs jellemzése: Fürtjei közepesen nagyok (250-350 g), hengeres-kúposak, kissé tömöttek. Bogyói nagyok, oválisak, zöldessárgák, napos oldalról aranysárgára színeződnek. Héjuk középerős, húsuk ropogós, zamatos, kellemesen édes, magvakat nem tartalmaz. Kitűnő szállíthatósága miatt közkedvelt piaci csemegeszőlő. A fürtök sokáig a tőkén tarthatók.

Élettani hatásai: A szőlő rendkívül értékes gyümölcs, melynek élettani hatásai főként magas antioxidáns-tartalmának (a flavonoidok és a polifenolok), különösen a rezveratrolnak és a polifenoloknak köszönhetőek. Ezek a vegyületek a gyümölcs minden részében megtalálhatóak, de a legnagyobb koncentrációban a héjban és a magban fordulnak elő, ezért javasolt a szőlőt egészben fogyasztani. C- és B-vitaminokban gazdag, magas kálium- és B-vitamin-tartalma támogatja a keringést és az idegrendszert. Fogyasztása támogatja az immunrendszert, javítja az emésztést és segíti a szervezet méregtelenítését. Magas víztartalma miatt frissítő, hidratáló hatású gyümölcs. A muskotályos fajták enyhe vízhajtó és emésztésserkentő hatásúak.

Termőképessége: Rendszeresen és bőségesen terem, jó termésbiztonságú fajta. Fürtjei egyenletes minőséget adnak. A hozam kiegyensúlyozott, a bogyók repedésre nem hajlamosak.

Kártevői, betegségei: Közepesen ellenálló a lisztharmatnak és peronoszpórának, de csapadékos években megelőző növényvédelem ajánlott. Szürkerothadásra érzékeny, ezért a lomb ritkítása, a fürtzóna szellőztetése fontos a megelőzéshez.

Felhasználása: Elsősorban friss fogyasztásra termesztik, de alkalmas mazsola előállítására is. Szép, nagybogyójú fürtjei miatt kedvelt piaci szőlő, exportban is jól szerepel.

Bora: Nem kifejezetten borszőlő, de préselve üde, gyümölcsös, lágy ízvilágú asztali bor készíthető belőle.

Szőlő művelési mód: 

A különböző szőlőfajták eltérő növekedési eréllyel és termőrészekkel rendelkeznek, valamint a talaj minősége, a lejtés és a klíma is befolyásoló tényezője a legmegfelelőbb művelési mód megválasztásának.

A szőlő művelési módjai közé tartozik a fejművelés (pl. kopaszmetszésű, csapos vagy szálvesszős), a bakművelés (hegyvidéki), a legyezőművelés (egysíkú bakművelés), a Guyot-művelés (középmagas), és a különböző kordonművelés változatok (vízszintes kordon, ernyő, Sylvoz stb.). A választott módszer függ a fajtától, a terület adottságaitól és a céloktól, mindegyiknél törekedni kell a szellős és keskeny lombfal kialakítására.